A facebook-on megkeringtetett kérdőívünk is Mason Silva-t hozta ki az idei SOTY legesélyesebbjének. És bár nem akarunk felülni a trendeknek, de idén tényleg a csapból is szilva folyt és ráadásul nem csak a hajrában, hanem “szépen” elosztva az egész eszement évre. A következő interjúban kicsit benézhetünk a színfalak mögé, hogyan is teltek a pandémia nyúzta hónapok a képernyők túloldalán.
(A Nike SB interjú szerkesztett változata)
Nem kétség, hogy Mason Silva rendesen behúzta az egész 2020-as évet. Videó részek a HUF-nak, a Nike-nak, a Spitfire-nek és az új lap szponzornak, a Real-nek. Az őrült menet végén leültünk egy beszélgetésre, hogy áttekintsük, mi is történt idén.
Nike SB: Mivel tudnád leírni a legjobban a mögötted álló évet?
Mason Silva: Így visszatekintve, tényleg húzós év volt, nem volt egy perc nyugtom sem, mindig volt mit csinálni. Az egyik feladatból a másikba léptem.
SB: A járványhelyzet neked lényegében több mozgásteret adott ahhoz, hogy még többet ki tudj hozni magadból?
MS: Igen. Én is erre jutottam. Többet lehetett deszkázni, mert nem volt annyi dolog, ami elterelhette volna a figyelmet. Az emberek pl. nem mehetnek szórakozni, vagy nyaralni. Sok minden mással sem lehetett foglalkozni, így nem maradt más mint a filmezés.
>
““Csak a filmezésen járt az eszem.””
SB: Legelőszőr a „Welcome to HUF” rész jött ki. Mennyi időt töltöttetek Puerto Rico-ban hozzá?
MS: Úgy két hetet. Akkor még nem lehetett tudni, hogy beüt a válság.
SB: De a hírek már erről szóltak.
MS: Annyira nem éreztem a súlyát, bár figyeltük az előrejelzéseket, hogy mi legyen, de végül maradtunk.
>
“2020. január 20. HUF Welcomes Mason Silva to the Team”
SB: És ráadásul egy rövid ideig nem is volt lap szponzorod. Az, hogy a Real-hez kerültél, úgy tűnik remek választás.
MS: Rendkívül jó érzés volt Jim Thiebaud-val (legenda, a Real tulajdonosa, a Deluxe Distribution elnöke -szerk.) egyeztetni, mert nap mint nap azt éreztem, hogy egy remek emberek állnak a cég mögött. Hogy őszinte legyek, nagy megtiszteltetés, hogy olyanokkal lehetek egy csapatban, mint Ishod (Wair) és hozzá hasonlók. Ez egy merőben más és új életérzés. Miután bekerültem, újra a filmezés körül forgott minden, amiben szintén nagyon sok támogatást kaptam.
SB: Hogyan jött végül össze a Real rész?
MS: Tudták, hogy éppen a Nike-nak készül egy videórészem és azt mondták, hogy jó lenne, ha egy-két trükköt feldobnék nekik az Instagram-ra. Úgy voltam vele, hogy az nem lenne elég ütős. Az emberek megnézik és mennek tovább, aztán senki sem emlékszik majd rá. Szóval kell egy teljes rész, ami méltó egy „Isten hozott a csapatba” eseményhez.
SB: Ez a rész majdnem teljes egészében Észak Kaliforniában készült. Milyen érzés Dél Kaliforniai-ként a Bay Area-ban (San Francisco és környéke -szerk.) deszkázni?
MS: Nagyon megkedveltem, annyi Dél-Kaliforniai lét után. Teljesen más a táj és mindig úgy éreztem, hogy teljesen új helyeken járunk, amikor deszkázni mentünk.
>
“2020. május 15. Mason Silva a Real-nél”
SB: Mikor kezdtél el dolgozni a Nike részeden?
MS: Az anyag nagy része még 2019 második feléből való, amit idén folytattunk az év első felében.
SB: A Nike rész és a Real rész tehát szinte egy időben készült? Hogyan lehetett külön kezelni a kettőt?
MS: Időnként felutaztam San Francisco-ba, amikor elkezdődtek a vágási munkák a Nike részen. Így az összes anyagot, amit a DLX-nak forgattunk megtartottam a Real részhez. Aztán vissza Los Angeles-be folytatni a filmezést a Nike-nak, és így tovább.
>
“2020. július 15. Nike SB: Mason”
SB: Mit jelent neked Ryan Lee? Számít az, ha az ember egyik legjobb barátja a filmes?
MS: Úgy fogalmaznék, hogy többet adok a véleményére, mint máséra. Amit elértem a gördeszkázásban, azt 80%-ban neki köszönhetem. Ha nem érzem úgy a dolgokat ő visszaterel a helyes mederbe. Simán megmondja, hogy milyen trükkökkel próbálkozzak, ami eleve egy jó kapcsolatot feltételez.
SB: Hogyan állt össze végül a Real Short Part?
MS: Elkezdtük összerakni a dolgokat a Spitfire részhez és megpróbáltuk lefölözni a lényeget. Szóval, ami a Real Short Part-ba bekerült, az nem volt elég erős a Spitfire részhez, viszont még mindig húzós volt ahhoz, hogy kiadjuk. És már rég óta szerettem volna azt a Sonic Youth számot egy rész alá és éreztem, hogy elérkezett a megfelelő pillanat.
>
“2020. október 24. Mason Silva: Real Short Part”
SB: Hogyan tudtatok ennyi zenét kiválasztani?
MS: A Roxy Music dalra, ami a Nike rész alatt megy, már 4-5 éve akartam deszkázni, de szintén a megfelelő pillanatra vártam. Általában van a fejemben egy halom zene, amire jó lenne hajtani. Vicces, hogy idén egy csomó ilyet fel tudtam használni.
SB: Mikor kezdtetek forgatni a Spitfire részhez?
MS: A Nike rész szerkesztési munkáinak a vége felé, már elkezdtünk félretenni dolgokat. Éreztük Ryan-nel, hogy tudjuk tartani ezt a tempót, akkor abból még egy teljes, színvonalas rész is kijöhet. Úgy öt hónapra volt szükségünk a Spitfire part-hoz.
>
““Megint az arcomba fröcskölt és az mondta: „Ez az én területem!””
SB: Mit követtél el ahhoz, hogy az az úriember arcon locsoljon a rész elején?
MS: Jó fej akartam lenni. Még egyszer meg akartam próbálni egy trükköt, mert már sikerült felrakni a korlátra. Gondoltam, hogy egy sima lakóház és simán fog menni. Kijött, én pedig rohantam vissza, hogy még egyszer megpróbálhassam, de akkor már tolta is rám a vizet. Totál meg volt őrülve. A korlát aljáról felkiabáltam neki, hogy: „Mit zavarja, itt csak albérlők vannak!” Erre kiakadt, hogy „Mi?” – közben újra locsolni kezdett az arcomba – „Ez az én területem!” Nagyon vicces volt.
SB: Úgy tűnik elég sokat utaztál a részek miatt, de még mindig kevesebbet, mint a szokásos.
MS: Ha nincs a járvány, megpróbáltam volna többet menni, de igen, abból kellett gazdálkodnunk, amink volt. New York volt egyedül kétséges, de örülök, hogy végül összejött.
>
“2020. november 16. Spitfire Part”
SB: Ha az összes részt nézzük, melyik trükkel küzdöttél a legtöbbet?
MS: Talán a bs 360-nal a fal fölött a Nike részben. Az első nap, amikor próbálkoztam vele, az egész erőmet kivette. Nem volt még ilyen trükköm korábban. Úgy éreztem, hogy már nagyon közel vagyok hozzá, hogy beadjam és észre se vettem, hogy már több, mint két órája küzdök. Ez egy ilyen fejmagasság fölötti zuhanás, ami teljesen kinyírta a lábaimat. Másnap, amikor visszamentünk, beadtam, de akkor is legalább két órába telt.
SB: Meddig tart az izgalom, miután sikerült lencsevégre kapni egy nehéz trükköt? Napok? Órák? Percek?
MS: Ez az érzés sokat esett az az elmúlt időszakban. Talán egy napig ha még tart. Visszanézem tízszer aztán úgy vagyok vele, hogy „OK, ennyi elég volt belőle. Mi a következő, mi jön most?”
SB: Meg tudja mondani a barátnőd, amikor hazaérsz, hogy bejöttek-e aznap a trükkök vagy nem?
MS: Ah, persze. Ő tudja a legjobban, hogy nehéz változtatni a hangulatomon, ha nem jött be a trükk, amit elterveztem.
