cikk: 5 perc olvasás
Szerkesztőségi kedvencünk a Politic-os Dave Caddo útjára indított egy cikk sorozatot mégpedig a skatepark-ok kialakításának elveiről. Ez a téma itthon is elég feszültséget, de legalábbis diskurzust szül, ezért szeretnénk közölni a cikkeit, hogy egy újabb szálat is bevihessünk a közgondolkodásba. Vélemény cikkek következnek, a nyilvános megkövezéseket mellőzzétek, értelmes diskurzusokat viszont szívesen látunk.
-.–.-
A cikkeket Dave Caddo hozzájárulásával közöljük, angolról fordított és szerkesztett módon. Kérjük, hogy az ő véleményét és személyét is tartsátok tiszteletben minden megnyilvánulásotokkal. Köszönjük.
-.–.-
001: Csak semmi Skatepark
Személyes tapasztalataim a skatepark-okkal és hogyan jutottam el az alkalmatlanságukig
David Caddo
2022. november 21.
2016-ban Max barátom Brooklyn-ba költözött, ahol én már 2004 óta éltem. Minden egyes alkalommal, amikor feldobtam az ötletet, hogy egy skatepark-ba menjünk deszkázni, Max hajthatatlan volt a tekintetben, hogy nincs értelme a skatepark-oknak. Nemrég költözött csak a városba és jobban érdekelte az, hogy bejárja a város mind az öt kerületének legkülönbözőbb helyeit, mint az, hogy a város kerületeinek skatepark-jaiba menjen, amik kb. ugyanúgy néztek ki.
Amikor 2004-ben Brooklyn-ba költöztem, én is így voltam vele. Bár 2004-ben még csak kevés park volt New York-ban, amiről tudtam, és azok közül egyikben sem találtam meg azt, amiért érdekelt a gördeszkázás, ráadásul még sisakot is kellett volna viselni. A rá következő úgy hat évben egyetlen parkba se tettem be a lábam. A haverokkal inkább azon voltunk, hogy a város minél változatosabb helyein tölthessük az időnket deszkázással.
Majd 2010. táján New York városa belefogott a beton skatepark-ok építésébe. Lett bennük néhány olyan elem is, amilyenek a New York-i tereken és utcákon is előfordulnak, sőt még sisakot vagy védőket sem kellett hordani, így én is egyre többször voltam hajlandó lemondani az utcai deszkázásról, hogy ezekbe az új parkokba menjek. Meg is találtam az indokot ezekben a megtervezett elemekben azaz, hogy miért is jó nekem a skatepark: Kecsegtető volt a vitáktól és gyalogosoktól mentes környezet, ahol nem létezett a biztonsági őrök, rendőrök és járókelők kijátszásának macska-egér harca, ugyanis olyan helyeken deszkáztunk, amelyeket nem gördeszkázásra építettek.
2016-ban azon kaptam magam, hogy rengeteg időm van. Egyéni vállalkozóként dolgoztam már ötödik éve egy díszlettervező mellett, ami folyamatos elfoglaltságot jelentett. De a munka szép lassan elfogyott. Vissza kellett váltanom a szokásos szabadúszó életre. Így hirtelen ezernyi időm támadt. Miért ne hanyagolnám a skatepark-okat hát, hogy inkább újra felfedezzem New York City utcáit Max haverommal?
A külsőbb kerületek kieső területeire tett néhány küldetésünk után újra rákaptam az új- és régi spot-ok levadászására és bedeszkázására. A gondolat, hogy újabb napokat töltsek egy skatepark-ban nyomasztónak és lelombozónak tűnt. “A francba a skatepark-okkal!” érzés fogott el. Gáz mindegyik. Olyanok mint egy ketrec. Sokan is vannak. A kialakításuk pedig borzalmas. De ha akkor, 2016-ban arra kértél volna, hogy megpróbáljam jobban kifejteni ezeket az érzéseket, nem tudtam volna ész érvekkel és józan gondolkodással megtenni. Ennek ellenére számos olyan gördeszkást ismerek, akik hasonlóképpen éreznek a skateparkok iránt, mert ez a téma elég gyakori köztünk. De ha megpróbálnám elmagyarázni a skatepark-okkal szembeni ellenérzést felülemelkedve az éppen a deszkások között zajló diskurzusokon, vagy ha meg akarnám magyarázni, hogy miért alkalmatlanok a skatepark-ok, vagy miért gyenge már a tervezés is, hálátlannak tűnnék, mert egyáltalán vannak parkjaink. De, hogy világos legyen, nem azt állítom, hogy a skatepark-ok teljes mértékben élvezhetetlenek vagy, hogy borzalmas helyek a deszkázásra. Sőt újra elkezdtem parkokban deszkázni és a mai napig is járok parkokba. Inkább arról van szó, hogy sokkal jobbak is lehetnének és kellene lenniük.
Ez idő tájt, 2016-ban kezdtem el könyveket olvasni a városi területek tervezéséről és az épített környezeteink történetéről. Egy New York City története albummal kezdtem, ami után aztán Robert Caro – The Power Broker (A befolyásos bróker) című könyve jött, majd Jane Jacobs – Death and Life of Great American Cities (A nagy amerikai városok élete és halála). És így tovább.
Ezeket a könyveket gördeszkás szemmel olvasva megtaláltam azt a nyelvezetet és azokat a perspektívákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy világosan és tárgyilagosabban elmagyarázhassam, hogy mi hiányzik a skatepark-okból, miért tervezik így őket, és hogyan lehetne őket jobban megtervezni ahhoz, hogy jobban igazodjanak minden gördeszkás igényeihez.
Egy következő cikkben egy olyan koncepcióról fogok írni, amelyet Sarah Williams Goldhagen “Isten hozott a világodban” című könyvében találtam és, ami azt hiszem vonatkoztatható az elhibázott és ismétlődő pályakialakításokra is.
-.–.-
címlap fotó: Mac Shafer / Thrasher
Deli Home Skateshop