A Deli Skate Blog 2020. március 24-én, viszontagságos időszakban született, de hála Istennek, a gördeszkás világ egy percre sem lassult le. Így most több, mint két év után már az 500. bejegyzést ünnepelhetjük, illetve ha még nem ismeritek ki áll a blog mögött, most lehull a lepel. Exkluzív interjú következik magammal. Jó olvasást és ismerkedést!
Szia!
Szia!
Érdekes helyzet ez. Nemigen szoktam magammal beszélgetni, talán csak akkor, ha mérlegelnem kell bizonyos fajsúlyú döntéseket, vagy belül értékelnem kell egy időszakot.
Ez a felütés most egyébként jó apropó is lehet. Hogyan értékelnéd akkor az elmúlt pár évet?
Milyen távlatban?
Mondjuk a blog távlatában.
A blog gondolata már korábban megfogalmazódott, de fókuszba csak a covid miatti bezárások idején került. Akkor döntöttem el, hogy ameddig tart a karantén, addig minden nap posztolok egy videót. Bár a karantén nem tartott olyan sokáig, a napi bejegyzésgyártásból szokás vált és egy kis ugrás több, mint két és fél évvel későbbre, ez most az 500. cikk.
Gratulálok! De a matek szerint akkor leadtál a napi rendszerességből.
Vannak időszakok, amikor egyszerűen nem megy a napi írás a család és a munka mellett. Egyébként sem könnyű feladat kiválogatni a lényeges tartalmat.
Ezek szerint szűrsz. De mi alapján? Sőt, tovább megyek. Mi a Deli Skate Blog küldetése?
Jól ráéreztél a kettő közti összefüggésre. Angolosan szólva a fő vezérelv az „Entertain & Educate”, azaz szórakoztass, de közben taníts, oktass, nevelj is. Manapság rengeteg tartalom próbál a figyelmünkbe férkőzni mindenféle forrásból. Szerintem nem mind releváns. Ez az egyik válogatási szempont. Egy másik abból a meggyőződésből fakad, hogy túl sok olyat látunk, amit nem biztos, hogy kellene. A mai kultúrához köthető egyféle szabadosság, ami nem feltétlenül jó csak azért mert megjelenik.
Nem értem.
Igyekszem olyan tartalmakat átvenni, amelyek pozitív irányba terelik a nézőt, olvasót. Amelyek nem sarkallnak nyilvános ivászatra, szívásra és a káromkodás is legalábbis minimális.
Pedig te is voltál fiatal.
Most sem érzem magam öregnek és persze attól, hogy értem és megértem mindezt, nem tartom erénynek vagy jónak, pláne nem követendőnek. Ezért is mutatok be például olyan életutakat is, amelyek egy ponton döntéshelyzetbe kerültek és így pozitív fordulatot vettek. Az ismert gördeszkások körében is sok a dráma, de sok a katarzis is. Ilyeneket kutatok fel és mutatok be.
Nehéz terep. Már csak azért is, mert akkor tényleg mindent meg kell nézned, el kell olvasnod, értelmezned kell. És akkor még nem biztos, hogy lesz is belőle poszt. Volt olyan, ami súrolta a határt és végül offos lett?
Volt olyan, hogy az utolsó pár másodperc miatt maradt le, hogy bejegyzés legyen.
És akkor mi van a szórakoztatással?
Rengeteg téma ömlik ránk ma mindenhol. Azt szoktam merni gondolni, hogy aki a Deli-t olvassa képben lesz anélkül is, hogy bármi mást követ. Persze nem ez a cél, csak ha valaki arra vágyik, hogy főzzenek neki egy jót, akkor itt ilyesmit ehet. A fő szempont az, hogy legyenek aktualitások, hírek de emellett sok szó essen a gyökerekről és a történelemről is. A gördeszkázásnak is vannak filozófiai mélységei, amit csak az előző generációk tiszteletével lehet megérteni és a helyén kezelni. A kiszemelt tartalmat pedig könnyen emészthető formában mérem, tehát éppen annyi szöveget írok a videókhoz, hogy kontextusba lehessen őket helyezni. Fordítok még interjúkat és vannak régi magazin- és könyvbemutatók is. Főleg az amerikai deszkázással foglalkozok, mert azt szeretem és ahhoz értek, de előfordulnak ínyencségek innen is onnan is.
Visszatérve egy kicsit a népnevelésre. Azért ez így elsőre kicsit szigorúnak tűnik. Miért nem az végülis?
Megpróbálom egy példán keresztül elmagyarázni. Ha a gördeszkázás az 1970-es évek közepe-vége felé indult, akkor a 80-as évek vége felé élte a tinédzserkorát, a 90-es években vált felnőtté és mára a középkor B oldalán tart. Ha ezt az analógiát nézzük, akkor ami ebben a korban fontos és ami fiatal korban nem volt az, az leginkább a táplálkozás és a célirányos mozgás. Tehát vannak például olyan posztok, amelyek azt szeretnék elérni, hogy többet és céltudatosabban melegítsünk, eddzünk, hogy minél tovább deszkázhassunk sérülések nélkül.
Tornatanár. Hát igen, tinédzser és huszonéves korban ez nem szempont.
Nem szempont, de még csak befektetési szándék sem későbbre. Igazából mostanában látni egyre több pro gördeszkásnál, hogy komolyan mellé teszi az edzést a deszkázás érdekében. És ez nem gáz, ez így jó.
Ha már itt tartunk. Olimpia vagy nem?
Megosztó téma. Szerintem az, hogy a gördeszka olimpiai sport lett annak az elismerése, hogy rendkívül magas szinten művelik egyre többen. Ismertebbé válik, ami kedvező lehet az iparnak, hogy egyre több pénz áramoljon be. A másik oldalon viszont biztosan veszít a szubkulturális voltából, exkluzivitásából, amivel, ha nem vigyázunk az íze is könnyen elmehet.
Azt állítod, hogy a gördeszkázás idővel eltűnik az utcákról és visszaszorul a parkokba?
Nem. Viszont fel fognak nőni olyan generációk, akik a parkban edzenek, sportnak tekintik és sportként fogják fel az egészet. Nekik nem sokat fog jelenteni az utca, a szubkulturális jegyek beleértve mondjuk a ruházkodási szokásokat is. A gördeszkázásnak mindig is része volt a versenyzés. A 80-as években a trükköket versenyeken találták fel. Nagyon sokszínű ma a deszkázás és szerintem ez is bele fog férni.
Kik a mai kedvencek?
Sok van, de akiket nagyon szeretek nézni azok: Erik Herrera, Walker Ryan, Deedz, Mark Suciu, John Shanahan, Brad Comer, Tom Karangelov.
Ők mondjuk a mainstream. Más?
Jó, akkor legyen még Nyle Lovett, Brian Delatorre, Aleka Lang, Hosea Peeters vagy a középpályán Max Palmer, Cyrus Bennett.
Semmi Nyjah vagy Tyshawn?
Ügyes. Az egyenlet két vége. Nyjah sosem tartozott a kedvenceim közé, de nagyra becsülöm a teljesítményét. Ő végülis felépített egy rocksztár-atléta életmódot, ami sokaknak csípi a szemét, pedig mindent feltett rá és rengeteg munka és szenvedés áll benne. A másik oldalon Tyshawn ugyanúgy rocksztár, csak ő inkább a nép gyermeke. Nem látjuk annyit, de így is elképesztő, amit művel.
Régi iskola?
Hát ja. Én 1991-ben kezdtem deszkázni Szegeden és akkor és utána pont azokba az évekbe csöppentem és éltem a gördeszkázásom legjavát, amikor szinte minden évben változott valami drasztikusat az egész. A lapok alakjától a kerekek és a nadrágok méretéig minden többször a feje tetejére állt és vissza. Sokak szerint ez volt a gördezkázás aranykora, ami egyúttal egybeesett a tinédzserkorommal, így nagy hatással volt rám.
Örök kedvenceim Mike Carroll, Rick Ibaseta, Lavar McBride, Weston Correa, Shawn Mandoli, Steve Caballero.
Van itt minden, mint egy vegyesboltban. Megfér ez így egymás mellett?
Mindenkinek mást jelent az inspiráció. Elvégre ezért nézünk deszkás videókat. A közösségi média előtti korban azért, hogy hol tart éppen a gördeszkázás, mik az aktualitások, mik a trendek. Ma viszont már inkább azért, hogy szikrát kapjunk a deszkázáshoz. Nem könnyű fenntartani a motiváltságot és az inspirációt, viszont nagy a választék és mindenki megtalálhatja azt, amitől kedvet kap az aznapi hajtáshoz.
Te például mit szeretsz egy videóban?
Nekem fontos az összhang. Mármint legyen jó a deszkázás, de ha nem jó hozzá a zene akkor annyi. Az összkép kell. Stílus, zene, hangulat.
Ennyi?
Alapvetően igen. Illetve hiányolom a mai videókból a trükksorokat. Szinte csak szóló trükkök vannak, max némi átkötéssel.
Mi ezzel a baj?
Egy trükksor ott történik élő időben úgymond, sokkal jobban visszaadja az utca és a deszkázás kapcsolatát és hangulatát. A szóló trükköket sokszor hónapokig gyakorolják, míg végül beadják és ezt rögzítik. Ne értsd félre, nem a legitimitást kérdőjelezem meg, csak az arányokról beszélek. Jobban élvezem a flow-t.
Na jó, még egy dolog, nálam a hillbomb egy nagy no-go. Nem szeretem, de ez csak egyéni ízlés.
Deli vagy déli?
Természetesen Deli.
És akkor az meg mi?
Az előbb te mondtad ki, hogy vegyesbolt. Definíció szerint: A ‘delicatessen’ vagy röviden ‘deli’ egy olyan kiskereskedelmi létesítmény, amely minőségi, nem szokványos vagy külföldön elkészített ételválasztékot, úgynevezett “delikátokat” árul.
Tehát?
Nagyon tetszenek azok a New York-i vegyesboltok, sarkiboltok, ahol mindenféle árucikk van és emellett még speckó kajákat is lehet venni, szendvicset, kávét. Vagy éppen csak finomakat lehet enni. Ezek a Deli-k.
Zöldségek, szendvicsek és elviteles kávé a gördeszkázás világából. Idéztem.
Pontosan. Olyan dolgokról írunk, amik finomak, sokszínűek, sokszor kuriózumok. Ha másért nem azért, mert megjelennek egy magyar nyelvű blogon. Ahogy mondtam korábban, képben lesz az ember, hogy mik mennek.
Nem attól lesz kiskereskedelmi létesítmény egy hely, hogy tényleg árul is valamit? A blog csak kínál.
Ezért indítottam a skateshop részét.
Ami a…
Deli Home Skateshop. Gondolom magyarázzam.
Kérlek…
A Deli-t már belőttük. A Skateshop-ot nem kell fejtegetni. A Home egyrészt arra a modellre utal, hogy mivel szeretünk beszélgetni a gördeszkázásról személyesen is, az otthonunkban tesszük ezt, ahol a ‘shop’ is van. Akár egy kávé mellett is tudunk agyalni az új setup-on vagy átrágni egy új magazint vagy netán szervizelni a tönkrevágott alkatrészt. Egyébként otthon is vagyunk a gördeszkában. Most én idéztem.
Aki már járt nálunk, az tudja, hogy igyekszek a legnagyobb mértékben személyre szabni, javasolni, amit eladok.
Egyenes út vezetett a blogból a skateshopig?
Szó szerint sem és átmeneti értelemben sem. Tulajdonképpen egy shop volt előbb. Használt gördeszka alkatrészek webshopja volt.
Ami behalt?
Nem teljesen. Én halasztottam be, mert nem volt annyi energiám és időm rá.
Aztán a shop is újra. Ahogy néztem nem sok brand-et tartasz.
A cél inkább az, hogy olyan brand-ek legyenek, amikben hiszek, amik valamilyen formában kuriózumok, egyediek kiegészítve olyanokkal, amelyeknek jól cseng a neve és minőségben lehetőség szerint inkább a felső kategóriába tartoznak.
Ezek szerint, amikor otthon vagy akkor a skateshop is otthon van.
Többé kevésbé így valahogy.
És ha este 9-kor jut eszembe, hogy kellene egy sapi?
Akkor rám csörögsz este 9-kor és nagy valószínűséggel feljössz és az új sapiddal távozol.
Gyakran látom nálad vagy körülötted ezt a pont-pont-vesszőcskét.
A ‘dotboard’-ra gondolsz.
Gyanítom.
Ha most nagyon filozofikusan akarnám megfolgalmazni, akkor a blog, az írás a gördeszkázásból ered és ez az írásjelekből alkotott gördeszka, amit dotboard-nak neveztem el, pedig az írásból fakad. Magyarán a gondolatjel-pont-gondolatjel-gondolatjel-pont formáció lett a logo-nk. Ez a kis deszka egyébként simán beilleszthető bármilyen chat-folyamba is.
A ‘dotboard’ a Deli szimbóluma.
Mi a helyzet itthon? Nem otthon.
Itthon egyre többen deszkáznak, épülnek a parkok, sok jó körülmény adott lenne. Remélem, hogy egyre több tehetség nő majd ki, akik minden téren odateszik magukat és nagyon tudatosak abban, amit a gördeszkázással el akarnak érni.
Emellett egyre szélesebb az életkor-skála és mindenki azt szeretné, ha a maga adottságaihoz, képességeihez és kedvéhez alkalmas felületek jönnének létre. Jó lenne, ha figyelembe lehetne venni mindenki ízlését.
Ehhez te mit tudsz hozzátenni?
Entertain & educate. Illetve igyekszem beállni jó kezdeményezések mögé és támogatni egy-egy álom megvalósulását. És remélhetőleg hozzá tudom adni a gördeszkázás iránti hosszantartó lelkesedésemet is, ami talán másokat is motivál majd. -.—.-
Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, követi, valaha olvasta, valaha követte, olvasni fogja, követni fogja, hitelt ad az irományoknak, amelyek ezen a blogon megjelennek. Ti tartjátok életben és kívánom, hogy sokáig tudjatok gördeszkázni és folyamatos inspirációban éljétek a mindennapjaitokat. Szórjátok az igét!
