videó1: 04:51 perc
olvasás: 12:43 perc
videó2: 03:30 perc
Walker Ryan sok mindent átélt a gördeszkás pályája során. 25 év tapasztalattal a háta mögött nem gyenge rálátása van a dolgokra. Mindannyian profitálhatunk az ismereteiből, amelyeket velünk is megosztott ebben a terjedelmes interjúban. Nem minden tapasztalt ember szükségszerűen jó mesélő is. Hallgattatok már remek sportembereket, akiknek nem volt semmilyen mondandójuk? Szerencsére Ryan nem ilyen. Következzen pár -helyenként elég éles nyelvű- gondolat a deszkás világ belső természetéről.
New York elég necces hely mostanában, nem?
Igen, úgy néz ki ez most az „epicentrum” az Államokban. Novemberben költöztünk ide, Manhattan-ben lakunk, de márciusban itt hagytuk. Most a feleségem, Withney édesanyjának a házában lakunk Massachusetts-ben. A kis Martha’s Vineyard szigeten.
Jelenleg sokkal jobb helynek tűnik. Távol a várostól és az emberektől.
Az erdő közepén vagyunk. Elég nagy a kontraszt.
>
“A feleségem a kedvenc filmesem”
Remek! De vannak azért deszkás helyek?
Van egy aranyos kis skatepark a szigeten, ami jól hangzik, de én inkább lemegyek a főútra, ahol jó a talaj.
Akkor megnyugodtunk. Szóval, mesélnél nekünk először az Old Friends-ről és, hogy hogyan indult?
Egy régi barátommal kezdtük az Old Friends-et, akivel együtt nőttünk fel, Chris Collins-szal. Ő egy alkotó ember és egy nap előállt egy kis grafikával, amit remek ötletnek találtam és arra gondoltam, hogy fel is tehetnénk sapkákra. Neki volt egy korábbi skateshop ötlete, amit Old Friends-nek akart hívni, de akkor nem volt lehetősége belevágni. Ez kb. 5 és fél éve volt. Arra gondoltam, mi lenne, ha indítanánk ezzel a névvel egy kis céget.
Magam is szerettem volna elindítani valamit, egy sapka céget, mert pont előtte vesztettem el a sapka szponzoromat. A vicces az egészben az, hogy a korábbi sapka szponzorom profilt váltott és átalakult, most már kizárólag más brand-eknek gyárt sapikat. Szerintem nem ment nekik annyira jól a saját márkájukkal, mint ahogy szerették volna, de volt egy nagyon jó minőségű termékük, így elkezdtek mindenkinek ők gyártani a deszkás iparban. Mindenkinek. A Thrasher-nek és a többieknek.
Belevágtunk, remélve, hogy jó kis projekt lesz. Aztán menet közben változtak a dolgok, már ami a termékkört illeti. Furcsa lesz, amit most mondok, de inkább egy fitnesz brand felé tartunk, ami sokkal izgalmasabb dolog, mint csak sapkákkal és ruházattal foglalkozni. Idén indítottunk egy Patreon oldalt, amin keresztül fizikoterápiás gyakorlat videók és podcast-ok lesznek. Szóval sok minden változott az elmúlt öt és fél évben, mióta indultunk. Továbbra is csinálunk sapkákat és pólókat. De egy jóleső módon fejlődünk is.
Mikor találkoztál először a gördeszkával?
Szerintem először a Tini Nindzsa Teknőcökben láttam gördeszkát öt évesen. De hat éves koromig nem próbálkoztam vele. Az egyik kis barátom bátyjának volt egy deszkája és Ely-jal, a haverommal elcsórtuk és használtuk. A hetedik szülinapomra kaptam az első saját gördeszkámat, ami aztán az életem részévé vált. Tehát öt évesen láttam először és hét éves koromtól teljesen rákattantam.
Volt akkor az életedben olyan időszak, amikor nem deszkáztál?
Mindig is deszkáztam! Jó kérdés amúgy, mert az első deszkámat ugye hét évesen kaptam a születésnapomra, ami áprilisban van. Akkoriban az apukám egy vegyes vállalatnál dolgozott Grúziában, egy borászatban. Nyaranként Tbiliszi-be utaztunk és abban az évben otthagytam a deszkámat a helyi srácoknak. Furcsa időszak volt, a 90-es évek eleje és Tbiliszi is elég gáz hely volt és nagyon nyomott. Az összes grúz gyerek a lépcsőházból az én deszkámat nyúzta. Szóval otthagytam nekik a deszkámat és nem emlékszem arra, hogy újat kaptam volna a következő hónapokban. Érdekes, hogy hogy vészeltem át azokat a hónapokat deszka nélkül, mert annyira bele voltam habarodva egész nyáron is és ha jók az emlékeim, akkor karácsonykor lett másik. Így lehetett egy kis kihagyás, de ezt és a sérüléseket leszámítva nem volt kihagyás.
A legrosszabb sérülésem egy bokaficam volt. Meniszkusz-sérülésem is volt, ami másfél hónapra kiütött, de annak ellenére, hogy ez egy térdsérülés, gyorsan felépültem. A műtét után két nappal már dolgoztam és egy bő hónap múlva már gurulgattam. A boka-sérülés rosszabb volt, az két hónapnál is tovább tartott. Tehát az elmúlt 25 évben elég szerencsésnek mondhatom magam!
Törés nem is volt?
A csuklómat törtem egyszer, de arra felteszel egy merevítőt és mehetsz tovább. Inkább csak kisebb sérülések voltak.
Mi az, amit a gördeszkázás nyújt és amit semmi más nem tud?
Nem vagyok valami nagy torna alkat (nevet), szóval amit ad az a szükséges izzadás, nem úgy, mint egy cardio gyakorlat de mint egy jó testmozgás. Nem is tudom, hogy mozognék-e egyáltalán ha nem lenne a deszkázás (nevet). Szóval ezt biztosan nyújtja, hogy mozgásban vagyok.
Emellett mindenképpen napi célokat ad. Minden egyes alkalommal, amikor kimegyek hajtani így tudok keményen dolgozni. Valamikor el tudom érni a célomat, van amikor nem, de remény szerint igen! Céltudatosságot ad. Nem tudom, hogy a gördeszka nélkül tartoznék-e valamilyen közösséghez, vagy lenne-e ilyen baráti köröm. Tudjuk, hogy a deszkázás rendkívül különböző embereket is összeköt, akikről valószínűleg nem is tudnék.
>
“Nem tudom, hogy a gördeszka nélkül tartoznék-e valamilyen közösséghez”
Már 25 éve deszkázol és ezalatt az idő alatt sokat változott a gördeszkás világ. Te hogy látod, mik voltak a jelentősebb változások?
Mármint az iparban?
Úgy értem, hogy amikor te kezdtél nem volt még Instagram meg Youtube. Akkor ismerhettél meg egy híres deszkást, ha láttad a TV-ben. Ez például egy jelentős változás, nem?
Igen, de több mindenben is változott. Kevesebb, úgymond, szűrő van, a közösségi média lehetővé teszi, hogy sokkal több gördeszkás tartalomhoz hozzáférhessen az ember, ez nyilvánvaló. Amikor én kezdtem, az egyetlen módja a videónézésnek a VHS kazetták és később a DVD-k voltak. Ezeken láthattunk pro deszkásokat és, hogy ők miket csinálnak. Ma már szinte valós időben nézheted a világ legjobb gördeszkásait. Már abban a pillanatban megjelenik amit csinálnak, amikor csinálják. Ez az új norma és lehet hozzá alkalmazkodni. Tehát az biztos változott, ahogy megtörténik a fejlődés, ahogy végbemegy és részben ennek köszönhetően, a fejlődés fel is gyorsult.
Ami kitűnik nekem a saját tapasztalatomból az elmúlt, 10-12 évben az „iparban” forgolódva, az a deszkás életpálya potenciális hosszúságának a változása. Sokkal rövidebb ez most. Nagyobb hatást lehet kelteni a közösségi médián keresztül, el lehet érni nagyobb tömegeket, de egyúttal megnyílt a zsilip és rengeteg tehetség özönlik be rajta. Nehezebb kitűnni emiatt és bekerülni abba az állapotba, ahol pénzt tud az ember csinálni a deszkázásból és fenn is tud maradni. Örömmel látom, hogy a nagy cipő cégek felkarolták a női deszkásokat és tudatosan támogatják őket. Ez is biztosan megváltozott. Mindig is voltak női deszkások, akik időről időre feltűntek videókban, de kevesen is voltak és inkább kuriózumnak számítottak. Most egyre inkább elfogadottabbá válik és ezt jó látni.
Úgy vélem, hogy sokak szerint a deszkás ipar mindenkinek elérhető, de mi csak „cowboy ipar”-nak hívtuk, ahol mindenki a saját dolgával van elfoglalva és mindenki azt csinálja, amit tud és amikor tudja és a brand-ek, cégek nem igazán törődnek az emberekkel, akiket szponzorálnak. Ez a valóság ma is, ez például nem változott. Ez a játszma természete és a sportolóknak nem áll a rendelkezésére egyfajta védelmi háló, segítség vagy érdekvédelmi szervezet.
Úgy értem, hogy a szponzorált deszkások lényegében csak „modellek”, akik be akarnak jutni oda, ahova csak tudnak. Ez a dolog változott is meg nem is. Sok a fejlődés a gördeszkákon, és egyre szélesebb rétegek csinálják és egyre különbözőbb módokon, de véleményem szerint ez még mindig inkább a parasztvakítás szint.
>
“mindenki a saját dolgával van elfoglalva”
switch 360 flip
Gondolkoztál már azon, hogy mihez kezdesz, ha befejezted a deszkás pályádat, ha egyáltalán felmerült benned ez a gondolat? Vagy addig hajtasz, ameddig csak bírod fizikailag?
Nem tudom elképzelni, hogy csak úgy felakasszam a szögre a deszkámat, pláne ha még fizikailag bírom is. Nem gondoltam így erre még. Ahogy mondtam, ez nálam egy rögeszme, benne- és rajta vagyok teljesen. Vagy arra utalsz, hogy magát az „ipart” is otthagyni?
Nem, csak általában a deszkázást.
Nem. Hajtani mindig is fogok, van abban valami különleges érzés. Ha csak egy átlagos napot nézünk és nem vagyok beteg, vagy sérült és süt a nap, akkor valahol kint vagyok és gördülök. Még ha nem is mennének a flip-ek valamiért, megtalálom a módját, hogy kimenjek és guruljak.
Melyik a kedvenc deszkás helyed a világon?
Azt mondanám, hogy New York City. Talán nem a legjobb spot-ok tekintetében, abban jobbak a kínai nagyvárosok vagy Barcelona, ahol „véletlenül” kialakult skatepark szintű helyek vannak a városban mindenütt. De a New York-i deszkázást szeretem a legjobban, mert mehetsz bármerre és rengeteg emberrel találkozol. Rengeteg az emberek közti interakció. Ha filmezni akarsz, New York-ban biztos jól fog mutatni. Ha vannak ötleteid és azt filmbe öntöd, itt lesz a legjobb.
nollie kickflip into the bank
A filmezésről jut eszembe. Sok videót posztolsz magadról az Instagram-on. Csupán benne akarsz lenni a főáramban, vagy ez inkább kreatív megnyilvánulás?
Szerintem van valami kreatív elégedettség, amikor valaki megoszt egy videót a közösségi médián. Most már van IGTV is, így hosszabb videókat is fel lehet tenni, de tetszik az egy perces videók koncepció is: mit tudsz kihozni belőle? Hogyan tudod megvágni a zenét egy percesre és emellett a lehető legtöbb deszkás tartalmat is belesűríteni? Mindig is szerettem videó részeket felvenni. Fárasztó, de végül nagy jutalom a végeredmény, még ha az elkészítés évekbe is telik.
De az Instagram-mal, akár egy nap alatt is csinálhatsz egy részt a skateparkban, zenével együtt. Ebben az értelemben nagyon tetszik, de igen, inkább önmagam propagálására használom. Vannak olyan szponzoraim is, ahol fizetnek is ezért, így mindenki jól jár. Az ember szeretne releváns maradni az irdatlan híráramban. Amikor videókat posztolok magamról, ahogy deszkázok, azért szeretném, ha a követőim élveznék is, amit látnak.
fs pop shove-it
Nyilván. És ha már arra indítasz embereket, hogy fogják a deszkájukat és menjenek ki a szabadba hajtani, az eleve jó érzés és ráadásul egy egészséges dologra ösztönöz.
Igen, így is fel lehet fogni, hogy valami egészségesre sarkall és ma már bárki készíthet videókat a telefonjával. Megörökítheted, hogy elértél valamit. Ez sokat számít és egy olyan valami, amit össze lehet vetni mással. Például, ha a kedvenc pro deszkásodat nézed, hogy milyen órült trükköt csinált, le tudod másolni, hogy hogyan csinálta, vissza tudod keresni még ha csak kezdő vagy is és meg tudod próbálni leutánozni. Ebben van valami különös lehetőség.
>
“Az ember szeretne releváns maradni az irdatlan híráramban.”
A deszkázáson és most, az Old Friends-en kívül, van még valami más is, amiért rajongsz vagy, ami foglalkoztat?
A gördeszkázásból fakad a filmezés iránti rajongás, ez mindig is megvolt. Szeretem az alkotás folyamatát, a szerkesztést, magát a felvételt, hogy én vagyok a tárgya, a színészkedést és, hogy egyáltalán közreműködök benne. Emellett szeretek írni. Írtam egy regényt, ami a gördeszkás világban játszódik és, ha minden jól megy hamarosan meg is jelenik. (már meg is jelent, a címe: Top of Mason -szerk.) Szeretek kitalált történeteket írni vagy ha valósakat, akkor azokat esszé formájában. Szeretek sztorikat összerakni azokról az utakról, amelyeken a gördeszkázás kapcsán vehettem részt. Szeretek a gördeszkázásról és gördeszkásokról is írni.
Remek! Van már olyan kiadott műved, amit elolvashatunk?
Vannak a weboldalamon cikkek egyes magazinokból, amelyekben az írásaim megjelentek. Ezeket online is elérhetővé tettem.
Akkor egy utolsó kérdés. Hogyan foglalnád össze egy mondatban a gördeszkázás ethoszát?
Hmm, a gördeszkázás ethosza…
Amire rájöttem a karantén alatt, hogy a gördeszkázás a legjobb, ha barátokkal űzöd és szerintem főleg ez tartja életben. A saját életemet nézve, mint gördeszkás, mindannyiszor, amikor valamilyen fejlődési szintet léptem, az abban a társaságban történt, akikkel deszkáztam. Az elmúlt hónapban, egyedül deszkáztam és ez kevésbé volt érdekes a számomra, ami elég rossz, tekintve, hogy mindig is azt gondoltam magamról, hogy olyasvalaki vagyok, aki szeret egyedül hajtani. De ezek szerint nem. Nem tudom, hogy ez-e a gördeszkázás ethosza, de lehet…
>
“ethosz”
Szerintem nagyon jó válasz, amivel teljes mértékben egyetértek. Sokkal gyorsabban fejlődök én is társaságban, különösen azok társaságában, akik jobbak nálam, mert rájövök, hogy többet is elérhetek annál, mint amire most vagyok képes.
Pontosan. És erre van szükségünk. Arra, hogy olyanok vegyenek körül, akik motiválnak, hajtanak és a gördeszkázás szépségére. Amit mondasz, hogy „jobbak” nálad, az viszont nagyon szubjektív. Általában mindenki mindig „jobb”, mint más valamiben. De összességében vagy inkább mindenben nem jobb senki a másiknál. Ezért működik a közösség jól. Más, mint egy sportág. Lehet, hogy 20 évvel régebb óta deszkázok, de neked van egy olyan trükköd, ami nekem iszonyat nehéz és sosem tanultam meg, de te pont azzal tudsz motiválni engem.
