cikk: 03:00 perc olvasás
videó: 05:59 perc
Ennyire hosszú ideig kevesek maradtak karrierjük csúcsán, mint Jamie Thomas. Már ő is az 50-hez közeleg és egyre több filozófikus beszélgetés készül vele, véleményünk szerint: szerencsére. A Portrait on Jamie Thomas című filmet a Monster Children forgatta, a fotókat Ryan Allen lőtte.
A cikk a Monster Children-ön megjelent írás szerkesztett változata.
Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy Jamie Thomas mindig is a topon volt hírhedt fegyelmezettségével és motiváltan. Kevesek hagytak olyan kitörölhetetlen nyomot a gördeszkázásban, mint a „Vezér” (Thomas beceneve a “The Chief”, ezt fordítottuk -szerk.) A pro gördeszkás, filmes, szerkesztő, brand építő, vállalkozó és dizájner Jamie olyan örökséget épített a gyorsan felívelő karriere során, amely párját ritkítja mind a precizitás, mind pedig a részletgazdagság terén. Ha az 1990-es vagy a 2000-es években nőttél fel gördeszkásként, akkor nagy eséllyel volt Jamie a kedvenc deszkásod és a Zero a kedvenc márkád. A Blur gitárosa, Graham Coxon még egy Jamie Thomas című dalt is írt mindkettejük pályája csúcsán.
Ma, közel az 50-hez, új perspektívával és egy kiegyensúlyozott élettel, Jamie azzal a beismeréssel hivatkozik az elmúlt évtizedek tapasztalataira, mint az akkori megszállottságának egy küzdelmes, önpusztító folyamatára, amely természetéből fakadóan tartotta távol attól, hogy azzá a családapává váljon, akit most ismerünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne megszállottja mindannak, amivel csak foglalkozik. Inkább azt, hogy megtanulta felosztani az idejét annak érdekében, hogy egy kiegyensúlyozottabb és teljesebb életet élhessen.
Ne gondoljuk tehát, hogy valaha is le fog lassulni. Ahogy ő fogalmaz: „Nem igazán gondolkodom azon, hogy visszavonuljak. Nem akarok tétlenül élni valahol. Az maga lenne a purgatórium. Szeretnék továbbra is tanulni és fejlődni.” Nem is fűznénk ehhez többet, örömmel mutatjuk be a Jamie Thomas-ról készült portréfilmünket. A jó, a rossz, a Vezér.
“A tervem igen egyszerű volt. Kaliforniába költözök és a gördeszkázásból fogok megélni. Alabama-ban nőttem fel és el sem tudtam képzelni… vagyis, csak próbáltam elképzelni azt, hogy milyen lehet pro deszkásnak lenni, de arra nem emlékszem, hogy képes voltam-e felfogni azt a valóságot.”
“Így visszatekintve, rendkívül céltudatos és fegyelmezett voltam és iszonyat fiatal. 12-13 évesen, amikor az emberek csak játszanak a gördeszkával én azért mentem deszkával az iskolába, mert úgy éreztem, hogy edzenem kell valamire, de azt nem tudtam pontosan, hogy mire. Az volt bennem, hogy ha több időt töltök a deszkán, jobb leszek és nagyobb lesz az esélyem, hogy megéljek belőle. Annak ellenére, hogy nem gondolkoztam ebben hosszútávú célként, dolgoztam az ügyön. De sosem feladatként éltem meg. Inkább mint olyasvalamit, amire oda kell szánnom magam. Amit el akarok érni, arra odarakom magam. A céljaimért odaszánom magam. Elkötelezem magam arra, hogy véghezvigyem azt, amit megálmodtam, úgy ahogy megálmodtam. Fiatalkoromban nem voltam valami fegyelmezett. A vágyakozásaimra építettem. Talán akkor figyeltem fel arra is, hogy mennyire összeszedett vagyok, amikor egy-egy sérülés után visszatértem, mert olyankor nem azokban a dolgokban voltam, amit szeretek. Minél fegyelmezett lettem, annál szabadabbnak éreztem magam és ez kíváncsisággal töltött el. Korábban az ellenkezőjét éreztem és ezért mindig is küzdöttem ellene.”
“Ha valamivel azonosulni tudok, akkor azt olyan szenvedélyesen csinálom, ahogy csak tudom. Kell lennie egy alkotónak, ami létrehozza azt a vágyat az emberben, hogy nagyon jól csinálja azt a valamit. Tudok azzal azonosulni, hogy jó formában kell lenni, fitnek látom magam a szemeim előtt és ezért olyan akarok lenni. Megteszek mindent annak érdekében, hogy jó fizikai állapotban maradjak és továbbra is gördeszkázhassak. Gördeszkásként látom magamat és ha nem vagyok jó formában és ezért nem tudok deszkázni, akkor nem vagyok gördeszkás. Sohasem gondolkoztam azon, hogy mások hogy látják azt, amit csinálok. Mindig is inkább arra törekedtem, hogy kihozzam magamból mindazt, amire csak képes vagyok.”
“Öregszem és most kezdem felfogni mindazt, amit létrehoztam a gördeszkás világban. Nem fogok leállni, hogy új dolgokkal hozakodjak elő, de ezek egyre lassabban jönnek. Némely területen már látom, hogy lejárt az időm. De azt is tudom már, hogy hova kell áthelyeznem az időmet annak érdekében, hogy teljes életet éljek és önmagukért élvezzem a dolgokat.”
“Amikor tudom, hogy egy termék személyesen engem fog megjeleníteni, van egy listám, hogy mit szeretnék vele elérni. Először is, hogy autentikus legyen. Aztán, hogy minőségi legyen. Hogy egyedi legyen és különleges. Közben megismerem, hogy más területeken hogyan zajlik a termékfejlesztés. Úgy érzem, hogy minden út a tanulás és a gyarapodás elvéhez vezet vissza. Hogyan tudok fejlődni? Hogyan tudom magamat előremozdítani?”
Korábban ez történt: