cikk: 5:23 perc olvasás
A cikk a Jenkem-en megjelent interjú szerkesztett változata.
Az elmúlt években szinte nem telt el úgy hét, hogy ne hallottunk volna egy újabb deszka márkáról, ami, valljuk be, meglepő ugyanis minden jel arra utal, hogy egy kis deszkacég működtetése kész logisztikai rémálom. Legtöbbjük ugyanolyan gyorsasággal merül a feledés homályába, mint amilyen hirtelen feltűnt.
Azok a brand-ek, amelyek végül kiállják az idő próbáját fennmaradnak, vagy azért mert valamilyen célt szolgálnak a helyi közösségben, a grafikáik és látványviláguk kitűnik a többi közül vagy az alapító olyasvalaki, akire egyébként is érdemes odafigyelni.
A Pearls betölti mind a három fenti követelményt és Tobi Stanley maga is egy sokrétű dizájner, akinek jó szeme van a divathoz. Nem állítjuk, hogy ez a tuti formula a sikerhez, de őt elnézve azt látjuk, hogy egy ideje már felszállóágban van.
Figyelembe véve az aktuális gyártási problémákat, miért véled úgy, hogy a világnak szüksége van egy újabb deszka cégre?
Valószínűleg nincs is. (nevet)
Mi vitt arra, hogy elindítsd a Pearls Skateboards-ot?
Gyerekkorom óta varrogatok és nyolc éve foglalkozok szitanyomással, emellett már régóta gördeszkázom is. Adta magát, hogy valamilyen formában ötvözzem mindazt, amit szeretek. Tervező grafikusként tanultam és aztán megcsináltam ezt a márkát.
Honnan ered a Pearls név?
Annak idején sok gyöngyöt hordtam. Tetszett az is a névben, hogy egy kicsit nőies. Sokáig kerestem neveket, de nem állt össze a kép, végül elhatároztam, hogy mindegy, rábökök az egyikre. Szeretem a betűit is, jó velük dolgozni. Bár azóta, hogy a Pearl nevet választottam, nem hordtam gyöngyöt. (nevet)
Szerinted miben rejlik a jelentősége egy lokál brand-nek a (gördeszkás) közösség számára?
A kis márkák ezt nem a pénz miatt csinálják, talán ezért is van nagyobb szabadságuk a grafikák terén. Így például propagálhatnak helyi témákat és megmutathatják, hogy mi zajlik a közösségükben. Ezenkívül itt a skateshop-ok nagyon hajtják és keresik a lokál brand-eket. Ha erős a közösség, az nekem is több magabiztosságot ad. Sokszor, ah bizonytalan vagyok dolgokban, megmutatok pár vázlatot és megkérdezem az ismerőseimet, hogy mi a véleményük. Rengeteget számít a visszajelzésük. Hogy őszinte legyek, az esetek 90%-ában parázok, ha nem érzem magam mögött a barátaimat.
Lehet pénzt csinálni egy kis deszka céggel?
Nem, szerintem egyáltalán nincs sok pénz benne. Leginkább azért csinálod, mert szereted. Eddig a Pearls-ből még nem érzékeltem hasznot. Ami bejön az vissza is megy a cash-flow-ba, hogy menjen az üzlet. A ruhákhoz mindig sok pénz kell, utazgatás a csapatnak és nyilván ki kell fizetni a filmeseket, fotósokat és minden mást. Nincs belőle pénz, viszont számos feledhetetlen pillanatot nyújt, nagy áldás, hogy turnékra mehetek. Azok a legjobbak.
Miből élsz akkor?
Teljes időben egy szitanyomással foglalkozó üzletet vezetek és emellett csinálom a Pearls-t, de tulajdonképpen munkaidőben, mert nagyon jó fej a főnököm. Szerencsém van. Négy évig szitáztam és most én vezetem az üzletet. Pontosabban én felelek az ügyfélkapcsolatokért. Én veszem fel a munkákat, számlázok, megtervezem a gyártást, én vagyok a vezető tervező és én csinálom a színrebontást. Minden nyomatot ellenőrzök, rendezem a kiszállítást. Tulajdonképpen én működtetem a boltot és felügyelem a gyártást, hogy minden simám menjen.
>
“Nem, szerintem egyáltalán nincs sok pénz benne. Leginkább azért csinálod, mert szereted.”
Azt is megengedik, hogy a ruhákat, deszkákat is ott nyomd?
Minden ruhát itt nyomunk. Tök jó, hogy munkaidő alatt itt készülhetnek el és nem kell emiatt túlóráznom, ami kiakasztana. Kényelmes így pláne, hogy ismerem az összes nyomdatechnikát és speciális festékeket, amiket csak a szakmabeliek ismernek.
Például a soron következő szezonra egy zipzáros kapucnisra készítünk zsebnyomatot, ami igen nehéz lenne egy késztermékre. Ezért kitaláltam egy módszert, amivel megkönnyíthető a folyamat. Ami a szineket illeti, azokat is én választom ki és még magamat is túlszárnyalom azért, hogy minden tökéletes legyen. (nevet). A lapokat nem itt készítjük. Arra megvannak a szakcégek.
Említetted, hogy mielőtt belevágtál volna a Pearl-be, divattervezést és tervező grafikát tanultál.
Igen, divattervezésből diplomáztam, divat és textíliák szakiránnyal. Ezután tervező grafikát tanultam, mert el akartam indítani egy brand-et és tudtam, hogy szükségem lesz rá ahhoz, hogy grafikákat készíthessek a pólókra.
Ezek szerint a tervező grafika segített neked abban, hogy megvalósíthasd, amit szeretnél?
Szerintem ez az egyik legfontosabb eleme egy deszka cégnek. Ha csak a divatiparban dolgozol erre nincs akkora szükség, de a gördeszkás márkák mind a grafikákról szólnak. Iszonyat nehéz lenne egy ilyen céget vinni, ha nem tanultam volna grafikát, vagy ha nem ismerném nagyon jól a szükséges programokat.
>
“Iszonyat nehéz lenne egy ilyen céget vinni, ha nem tanultam volna grafikát, vagy ha nem ismerném nagyon jól a szükséges programokat.”
Honnan jött a Pearls logo?
Az eredeti logo egy legalapabb logo 90-es évek stílusban. Ilyet szerettem volna. Nem túl hivalkodó, csak valami egyszerű. Az új logo, amit mostanában sokat használok a lapokon is, egy főiskolai grafikai feladatból ered. Aldo Novarese volt a projektem tárgya, aki megalkotta az Euro-style fontot, amibe beleszerettem.
De sokat szívtam ezzel a fonttal míg meglett belőle a Pearls logo. Ráadásul egy ingyenesen letölthető betűkészlet, ami, finoman szólva, nem kedvelt megoldás a grafikus szakmában. Átalakítottam a betűket, hogy szélesebbek legyenek, majd 15%-ot karcsúsítottam rajtuk, hogy legyen egy saját dőlt verzióm, ami szintén nem élvezi a grafikus szakma rokonszenvét. Ne nyúlj bele a fontokba. Okkal készültek olyanra, amilyenre. Szóval minden hibát elkövettem, hogy meglegyen. (nevet)
Honnan gyűjtöd az inspirációt a munkáidhoz?
Egy ideje minden könyvet átrágok, amit a leértékelésekben fellelek. Általában elmegyek a könyvtárba és összeszedem azokat a könyveket, amik érdekelnek. Ezen felül van több, mint 500 magazinom, amit tíz év alatt összegyűjtöttem: The Face, Daze, Confused és i-D. Van egy halom Big Brother magazinom is, ezeket böngészem, hogy inspirációt nyerjek. Ezekből indul az alapötlet, amiből vázlatokat készítek a gépen, vagy anyagokkal, festékkel aztán lassan összeállnak az ötletek. Általában 70-80 tervem is készül. Ezt leszűkítem 10-re, amiben huzatot érzek és ezeket elkezdem finomítani. Végül 4-5 lesz belőlük a befutó az adott kollekcióhoz.
Mi csinálsz a szabadidődben?
Mostanában rákattantam a távirányítós dolgokra. Autók, repülők és csónakok. Nemrég szereztem egy motorcsónakot, ahhoz készítek most ugratókat. Visszaáll, ha felborulna. 25 mérföld/órával megy. Nem kilométer. Mérföld. (nevet) Horgászok is sokat, karácsonyra pedig kaptam egy szörfdeszkát. Gyerekkorom óta nem szörföztem. Aztán minden hétvégén filmezek, jobban mondva: tanulom. Van egy hárfám is. Egy ismerősöm szerzett nekem egy gyakorló hárfát. Amúgy nem tudnám megfizetni, mert egy megfelelő darab elérheti a 8.000$-t is. Évekkel ezelőtt játszottam már hárfán, de most újra tanulom. Nagyon jó. Emiatt aztán semmi időm sincs.
Mikor tanultál meg hárfázni?
Úgy 21-22 éves koromban. Akkor kezdtem majd két és fél évig műveltem. Aztán eltörtem a kezem ráadásul nem volt elég pénzem sem, hogy fizessem a hangszerbérlést. Vissza kellett adnom. Most viszont így, hogy kaptam, újra belefogtam. Bármit lejátszhatsz rajta, a legrosszabb dal is gyönyörűen hangzik még akkor is ha nem megy túl jól. Rendkívül kikapcsol, amikor játszom rajta.
Kik deszkáznak most a Pearls-nek?
A csapat: Jenna Cutting, Vanessa Miles, Ziggy Williams és Hollie Houlihan-Mckie.
Milyen érzés a megbélyegzés, hogy a tiéd egy másfajta deszka márka, nem pedig egy deszka márka?
Fárasztó, de el fogunk érni egy pontot, amikor deszka márka lesz.
interjú: Josh Sabini
fotók: Adelaide Norris, Sheridan Lee, Pearls SKateboards
