#414 Oskar „OSKI” Rozenberg interjú

cikk: 06:23 perc olvasás

Oskar Rozenberg-et, alias Oski-t talán nem kell bemutatni. A Malmö-i deszkás közösségből kinőve már több, mint tíz éve bünteti az íveket és az utcákat a Polar színeiben. Szuperpozitív arc, aki nem éppen unalmas életéről mesél.
A Skate Jawn-on 2022. január 6-án megjelent, Larry Davis készítette interjú szerkesztett változata. Címlap kép: Oski frontside ollie; fotó: Joe Brook

Elég húzós heted volt, nem? Hogy bírsz el ennyi teendővel?
Nagyon jó időszak ez! Svédországban voltam úgy két hétig a saját vintage & skateshop-unk, a Rapsfield megnyitóján. Nem volt túl sok időm, de sikerült összehozni, hogy találkozhassak a családommal és a barátaimmal. Amióta New York-ba költöztem már nem látom őket olyan sűrűn. Hiányoznak is. Kétségkívül több feladatom van manapság, mint akár csak egy évvel ezelőtt. Néha teljesen el vagyok havazva, hozzá kell még szoknom, de örülök annak, hogy valahogy megoldódnak a dolgok. Olykor szürreálisnak tűnik az egész. Már régóta csak a gördeszkára koncentrálok és ezért belekerülök új projektekbe és brand-ekbe, amelyek reményeim szerint egytől egyig pozitív változást fognak eredményezni mások számára is. Az, hogy abból élhetek, amit szeretek csinálni, ráadásul a barátaimmal együtt, az a legnagyobb kiváltság, ezért extrán hálás vagyok mindazért, ami most zajlik.

Mi a helyzet a Rapsfield-del?
Egy álom, amelyet Anton barátommal dédelgetünk jó néhány éve. Tavaly csináltunk egy egyhetes pop-up boltot Malmö-ben, ami nagyon bejött, ezért eldöntöttük, hogy idén nyitunk egy állandó üzletet. Még formálódik, de meglepő módon eddig minden jól alakult.

Annak ellenére, hogy még mindig nagyon fiatal vagy, feladatodnak tekinted, hogy gondját viseld a Malmö-i közösségnek?
Igen úgy érzem, hogy ez mindenkinek fontos, de mindenki máshogy közelíti meg és más erőforrásokat használ hozzá. Például, vannak, akik jól meg tudják értetni magukat és ezzel segítenek másoknak jó döntéseket hozni az életben, de vannak egyéb módozatai is annak, ahogy egy közösségre pozitív hatást gyakorolhatunk.

>
“Az egészségére mindenkinek több időt kellene szánnia.”

Voltak gyerekkorodban egészségügyi problémáid?
Újszülöttként volt egy jelentős szívműtétem az aortabillentyűm miatt. Esélyes volt, hogy nem maradok meg, de hála a sebésznek és minden közreműködőnek, jó munkát végeztek. Tervben volt még két hasonló műtét, de végül nem került rájuk sor. Ha az embernek problémái vannak az egészségével, az ráébreszti bizonyos dolgokra és alázatossá teszi. Rájön, hogy az egyik legfontosabb összetevője a boldog életnek az egészség. A mentális egészség is nagyon fontos és ezekre szerintem mindenkinek több időt kellene szánnia.

Mesélj a Lurpiv-ről!
A Lurpiv a John Magnusson-nal közös felfüggesztés márkánk, amit 2021 augusztusában indítottunk el. Ha John bármikor megkérdezte volna, hogy akarok-e vele függőket gyártani, igent mondtam volna. A függők mindig is elbűvöltek és szerintem egy új márkáért mások is rajongani fognak. Eleinte csak én voltam a csapatban, de már Filip Almqvist is bent van és beszélgettünk már Kader-rel (Sylla) is. Sokan érdeklődnek aziránt, amit csinálunk és, hogy kipróbálják a tengelyeket, ami engem nagyon felvillanyoz. Egyelőre nehéz lépést tartani az igényekkel, különösen járvány időszakban, de lassacskán újra a kezünkben lesz az irányítás. Reményeink szerint még sokáig fogunk felfüggesztéseket gyártani. Még csak három hónapja használom a sajátomat de nem akarom lecserélni semmi másra.

Úgy legyen! Olvastál kezdő deszkásként magazinokat?
Persze, folyton a Thrasher-t bújtam és álmodoztam, hogy egy napon majd benne leszek. Ezt azóta kipipálhattam, így a következő célom az lett, hogy a Skate Jawn-ba bekerüljek.

Igaz az, hogy elsőre nemet mondtál a Polar-nak?
Tizenhárom éves voltam, amikor Pontus (Alv) megkérdezte, hogy hajtanék-e az új brand-jének. Igent mondtam, de a rá következő évben, amikor elindította a Polar-t, már volt egy lap szponzorom. A team manager-em megígérte, hogy Josef Scott és Jonas Skroder csapattársa leszek, aki az egyik példaképem volt. Akkoriban elég furán öltözködtem és ez a cég egy fura dzsekit is tervezett, ami nekem is nagyon bejött. Aztán beszéltem Pontus-szal és éreztem, hogy ki van akadva: „Tényleg? Nézd, ha te tényleg ezt akarod, akkor… talán majd meggondolod magad.” Pár hétbe telt, míg meggondoltam magam, éppen David Strensom-mal deszkáztam. Pontus is ott volt és újra feltette a kérdést. Most már igent mondtam, mert David olyan nekem, mintha a bátyám lenne és rájöttem, hogy olyanokkal akarok deszkázni és projektekbe fogni, akiket szeretek. Ez tíz évvel ezelőtt volt.

Milyen érzés megélni, hogy a cég egy hatalmas nemzetközi brand-dé nőtte ki magát?
Elképesztő. Óriási büszkeség tölt el, hogy a része lehetek. A legjobb az egészben, hogy olyan családias. Mindannyian nagyon jó barátok vagyunk és számtalan közös emlékünk van.

Volt egy olimpiai dokumentumfilm, amiben részt vettél.
Érinti az olimpiát is, de inkább az eddigi életemről szóló dokumentumfilm sorozat. Tavaly felhívott a rendező, hogy érdekelne-e. Majdnem rávágtam, hogy nem, mert úgy éreztem, hogy önteltnek tűnnék miatta. Végül az volt a feltételem, hogy ha igent mondok, akkor Jonathan Lomar-nak is benne kell lennie, aki maga is deszkás, ismerem őt és filmeztem már vele. A képi anyag már kész van, az egész előreláthatólag decemberben indul majd. Kicsit izgulok is emiatt, mert nem vagyok az az extrovertált, beszédes típus. Voltak kényelmetlenebb időszakok, de bíztam azokban, akik a kamerák mögött álltak vagy a háttérben dolgoztak.

Mostanság Svédországot vagy az Államokat kedveled jobban?
Mindig is úgy képzeltem el, hogy különböző helyeken élek és bár már egészen fiatal korom óta rengeteget utaztam, életem legnagyobb részét Malmö-ben, Svédországban töltöttem. Most úgy érzem, hogy valami mást akarok kipróbálni és ebből a szempontból az Egyesült Államok ideális, mert az országon belül is sokféle lehetőség adott. A legjobb és legrosszabb egy helyen. Svédország sokkal átlagosabb, normális és biztonságosabb. Jó és rossz értelemben is.

Értem. Miben rejlik az egyedi deszkás stílusod?
Úgy gondolom, hogy a deszkázásom annak a terepnek a hozománya, amin felnőttem kombinálva azoknak az embereknek a hatásával, akikre felnéztem.

>
“Úgy gondolom, hogy a deszkázásom annak a terepnek a hozománya, amin felnőttem kombinálva azoknak az embereknek a hatásával, akikre felnéztem.”

Hogy szoktál bemelegíteni?
Általában körbe-körbe gurulgatok könnyedén.

Volt olyasvalami, amit nem mertél bedeszkázni?
A hurok sajnos. (Tony Hawk „Loop”-ja, az „egész cső”, a teljes fordulat -szerk.)

Üzennél valamit az olvasóknak?
Fontos, hogy szakíts időt arra, hogy hálás légy mindazért, amid van. Ha úgy érzed, hogy amid van nem elég, dolgozz bátran azon, amit meg akarsz változtatni az életedben. Arra figyelj, hogy ezt jó célok érdekében tedd oly módon, hogy az utad közben másokat is felemelsz magad mellett. És amikor így majd többed lesz, ügyelj arra, hogy a megszerzett tudásod és erőforrásaid alapján vissza is adj belőle.