#340 Traffic | Harmadik Műszak

videó: 29:27 perc (full length)
cikk: 12 perc olvasás

Vannak a világnak olyan szegletei, ahol egy pro deszkás úgy pro deszkás, hogy a pro deszkássága a harmadik műszak, amit éppen ledolgoz. Az azonos című Traffic film kapcsán, néhány mikro interjú segítségével megismerkedünk a résztvevőkkel és, hogy amúgy ki mit csinál nyolctól négyig.

(A Thrasher Magazine-ban megjelent, Jovi Bathemess jegyezte cikk szerkesztett változata)

A gördeszkázásban, csakúgy mint bármely más iparágban, megvannak a kereseti különbözőségek és egyenlőtlenségek. Persze itt is létezik a felső tízezer, de az esetek többségében szükség van egy hagyományos nyolctól négyiges állásra a deszkázás mellett. Hogy befuthass, mint pro deszkás, el kell fogadnod a tényt, hogy talán nem ez a legstabilabb anyagi formája a megélhetésnek. Sokunk számára, a gördeszkázás maga a harmadik műszak, miután elvégeztük a munkánkat és túl vagyunk a mellékes elfoglaltságokon is. Ugyanakkor az előbbi tevékenységek töltik meg igazán a deszkázást is tartalommal és örömmel. Megpróbálunk most egy kis betekintést adni a Traffic csapat mindennapjaiba, mivel töltik az első, a második és a harmadik műszakot.

Neked hogy néz ki a 8-16-ig?
Bedolgozunk Frankie Brodsky-val a Twelve Thirty Six Builders-nek.

Szerinted melyik jobb, ha Frankie a kamerák mögött van, vagy ha kalapács van nála?
Mivel nincs jobb dolog a deszkázásnál, a válasz mindenképpen az, hogy jobb Frankie-vel fotózni. Egyébként meg úgy is én vagyok a főnök.

Milyen volt Jake Todd-dal, Josh Feist-tel és a fiatalabb arcokkal filmezni?
Ahogy öregszem, az új médiaguruk, akik az igazi street deszkázást filmezik javarészt fiatal kölykök. Jake, ha jól tudom 27 körül van, de elég jól képben van a Philadelphia-i szcéna történetével és pontosan tudja, hogy mik az aktuális történések. Josh Feist pedig nagyon rajta van, és nem csak filmezés szempontjából, hogy újabb szpotokat fedezzen föl és sokat forgat a Muni-n. Jó ezt látni, mert a 90-es évek elejére emlékeztet, amikor még könnyebb volt itt az élet. Jake rendkívül nyugodt és átérzi a kínlódásaimat a deszkán. Egyúttal folyton bátorít. Mivel sokkal fiatalabb nálam, minden alkalommal, amikor sikerül az, amin dolgozunk megiszunk egy sört és közben a régi dolgokról kérdezget. Én amúgy is a múltban élek, úgyhogy ezek a beszélgetések mindkettőnk javára válnak.

Milyennek érezted a Third Shift New York-i bemutatóját?
Fantasztikus volt. A srácok remek munkát végeztek a szervezéssel. A film a skatepark mellett egy falra volt kivetítve. Sokkal többen eljöttek, mint amire számítottam. Én inkább a hátsó sorokból figyeltem az eseményeket, de az egész atmoszféra hangulatos volt.

Van kedvenc részed a filmből?
Nem ragadnék ki most részleteket, elég annyi, hogy a csapat rengeteg energiát fektetett bele és meg is lett az eredménye. A címválasztás is remek ötlet.

Nálad hogy néz ki a 8-16-ig?
Jelenleg egy közel 20 m2-es moduláris fészer építésében segédkezek.

Mesélj a legújabb vállalkozásodról!
A feleségem egy szuper vegán sajtot gyárt, amit eddig itt adtunk el helyben, Cape Cod-on. Az alap ötlet az volt, hogy nyitunk egy boltot, ahol gyárthatja és árulhatja a sajtjait és más vegán termékeket is: dzsúzokat, smoothie-kat és acai tálakat. Eredetileg most nyáron nyitottuk volna meg, de néhány dolog nem úgy jött össze, ezért átraktuk a nyitást a következő szezonra.

Jóga oktató is voltál egy darabig New Yorkban. Na, az hogy jött?
Akkoriban órákra jártam és szerettem volna a gyakorlatot és az oktatást is még jobban elsajátítani. Egy nap megláttam egy szórólapot a faliújságon, ami egy téli tanfolyamot hirdetett és bumm. Még aznap feliratkoztam. Akkortájt az volt az egyik legjobb dolog, amit magammal tehettem. Pont kezdtem egy kicsit elveszni a New York-i forgatagban és ez újra helyrebillentett.

Nehéz volt összehozni a filmre valót itt Cape Cod-on? Vagy inkább különleges helyzetben vagy, mert jobban bejárhatod a Keleti Partot, hogy újabb szpotokat találj?
Szerintem jó Cape Cod-on élni, mert amikor sikerül bejutni a városba, Boston-ba vagy New York-ba, sokkal izgatottabb és összeszedettebb vagyok. Itt helyben nem igazán forgatok, bár van egy mókás skatepark, ahol jól be lehet melegíteni, mielőtt meghódítom az utcákat. Így megvan az egyensúly, más különben hamar kiégnék, ha folyton a városban lennék.

Milyen nálad a 8-16-ig?
Gördeszkás vagyok. Művészetet oktatok, heti három napot deszkázok és szabadúszó tervező vagyok. Emellett nyitottam egy skateshop-ot a környéken.

Hogy megy a bolt?
Jól megy szerintem. A helyi deszkások és a barátaim támogatnak. Hálás vagyok nekik!

Tervezel a közeljövőben kiállítást a saját munkáidból?
2020 márciusában lett volna egy, de a covid miatt le kellett fújni. Most arra várok, hogy lecsengjen ez az egész és aztán összerakom újra.

A járvány miatt nehezebb volt deszkázni Japánban?
Nem hiszem. Bár minden skatepark zárva van, úgyhogy a legtöbb deszkás az utcákra megy és elárasztják a helyi szpotokat.

Nemrég Okinawa-ban jártál az adidas-szal. Milyen volt az út?
Okinawa gyönyörű hely. Szuper jó volt az idő, jók a szpotok, finom a kaja és az emberek is nyugisak. Egy álom volt az az út.

Neked miből áll a munkanap?
Sörfőző segédként dolgozom egy helyi sörfőzdében, Baltimore-ban.

Milyen volt a járványhelyzet alatt egy védett munkahelyen dolgozni?
Változó. Nekünk nem kellett leállnunk, de nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen helyen dolgozhatok. Sokan vesztették el az állásukat, számos vállalkozás bezárt vagy csődközeli helyzetbe került.

Mennyire volt nehéz törött kulcscsonttal dolgozni?
Nem volt mókás. A pénztárban dolgoztam addig. De a csomagolás is nehezemre esett. A kulcscsont törés az egyik legkellemetlenebb dolog. Nem lehet begipszelni, csak felkötni tudod, amíg összeforr.

Van kedvenc emléked a The Wire szpotról?
Azt mondanám, hogy Brian Tucci-t látni személyesen ott deszkázni. Nyomott egy iszonyat trükköt a bank-ből a falra. Már több, mint tíz éve deszkázok azon a helyen, de még mindig nagyon bejön. Az egyik legjobb szpot szerintem.

Te mivel foglalkozol 8-16-ig?
Videó szerkesztőként dolgozom.

Hol dolgozol? A gördeszkázás irányította a figyelmedet a filmkészítés felé?
A CuriosityStream-nél dolgozom. Előzeteseket készítek a dokumentumfilmekhez és a show műsorokhoz. A gördeszkás filmek nézése kétség kívül hatással volt rám, hogy ebbe az irányba menjek.

Sok embernek a te részed tetszett a legjobban a filmben. Hogyan tudtál ilyen erős részt összerakni úgy, hogy közben dolgozol és nemrég született gyereketek?
Évekig éjjel dolgoztam, ami teljesen felborította a napirendemet. Délután 5-ig be sem mentem, így előtte tudtam deszkázgatni hétközben. Ha sikerült munka után hajtanom, akkor már általában hajnal kettő volt. Ennek az volt az előnye, hogy olyan szpotokat is be tudtam deszkázni, akkor napközben szinte azonnal elküldenek.

Hogy néz ki a napod 8-16-ig?
Nekem nem ez a fő munkaidő. Van egy közös műhelyünk Red Hook-ban, ahol bútorokat és egyéb dolgokat készítek. De a megrendelések és a fusi munka közt sincs túl sok időm.

Milyen érzés volt megjelenni az Interior Design Magazine-ban? Dőltek utána a megrendelések?
Nagy megtiszteltetés volt. Jó érzés, hogy elismerik a munkámat. Egy diófa dohányzóasztalt mutattak be, amit egykor az egyik ismerősömnek készítettem és egyike volt a legelső kiállítási darabjaimnak. Nem özönlöttek utána a megrendelések, de mindenképpen hozzásegített pár lehetőséghez.

Hogy telik az első éved pro deszkásként?
Ugyanúgy, ahogy szokott. Egyszer fent, egyszer lent.

Milyen volt a járvány alatt egy videórészhez filmezni?
Furcsa. Egy szellemváros hatása elég vad. Olyan helyeken is lehetett viszont deszkázni, ahol egyébként lehetetlen lenne. Illetve nem volt egyszerű turnékra menni. Eléggé be voltunk zárva.

Milyen nálad a 8-16-ig?
Korábban 8-16-ig művészettel foglalkoztam John Baragwanath-tal. Rajta keresztül kerültem oda az előző munkahelyemről, ahol földmérőként dolgoztam Long Island-en. Most újra azt csinálom Manhattan-ben, új építkezéseken.

Milyen volt John-nal dolgozni?
John-nal dolgozni fantasztikus. Nagy segítség volt akkoriban, hogy maga mellé vett. A mellett a munka mellett rengeteg útra el tudtam menni és sokat tanultam tőle. A többiek is nagyon elnézőek voltak. Megjelentünk reggel a munkahelyen és közöltük, hogy péntektől két hétre Európába utazunk. Mire ők csak annyit mondtak, hogy: „Érezzétek jól magatokat!”.

Megváltoztatta a covid a munkerendedet?
A covid teljesen átírta a munkarendemet. Rögtön az elején kerültem parkoló pályára. Éppen, hogy csak visszaértem Barcelona-ból és dolgoztam vagy négy napot, amikor hívtak, hogy ennyi volt. Úgyhogy lazítottam egy kicsit és megpróbáltam kihasználni a munkátlanság előnyeit. Rengeteg időm lett arra, hogy a videórészemen dolgozzak és deszkázzak. Sokat olvastam és időt töltöttem a barátnőmmel. Nemrég elkezdtünk kijárni szörfözni, ami iszonyat nehéz.

Hogy telt az első éved a Traffic-nél?
Óriási volt! Egy csomó kis turnénk volt és nagyon termékeny volt mindenki. Teljesen kész vagyok. Még sosem éreztem ennyire természetesnek a deszkázást és a filmezést, de egyébként is nagyon egyben van a team, így sosem érezni a nyomást. Kimegyünk és jól érezzük magunkat. Elképesztő egy olyan cégnél deszkázni, ahol lényegében mindenki a barátom. Tetszik, ahogyan bemutatjuk majd a filmet és remélem, mindenkinek tetszeni fog.

Hogy telik a 8-16-ig?
Kőműves munkával. Nem bírom, ha minden nap ugyanazt kell csinálom, így élvezem azt is, ha csak tereprendezés van.

Milyen jellegű kőműves munkákat végzel? Van valami specialitásod is?
Rendkívül sok dologgal foglalkozunk, nehéz lenne bármelyiket is kiemelni. Falazás, téglák, stukkók, betonozás, minden amihez kő vagy cement kell. Kedvencem a furnér falazat. Nincs túl sok szabály és olyan, mint a kirakós játék.

Milyen érzés az egyik legújabb arcnak lenni a Traffic csapatában?
A Traffic-nek nagyon gazdag a története és elképesztő a csapat. Remek érzés, hogy a része lehetek.

Melyik várost tekinted otthonodnak?
Egy órányi útra a várostól nőttem fel, de miután lehúztam itt öt évet, Philly-t tekintem az otthonomnak.

Észrevettem, hogy te egy igazi utcai barkácsmester vagy. Mi hajt, hogy megjavíts szpotokat vagy éppen újakat kreálj?
Végignéztem, ahogy megszűnik jó néhány klasszikus hely és átveszi a helyét némi elavult jellegtelen építmény. Annyit barkácsolok, amennyit csak tudok. Szerintem megvan annak a szépsége, ahogy egy-egy hely kialakult és adja magát, de néha a szpotoknak több figyelem kell, mint csak pusztán a malter meg a simító.

A kőműves szakmád teszi, hogy szinte bármelyik szpotot deszkázhatóvá tudod tenni?
Teljes mértékben, de egy kicsit más módon. Ha valami túl jóra vagy túl jól deszkázhatóra sikerül, az az érzésem támad, hogy valamitől megfosztom azt a szpotot és a korábban ott beadott trükköket. Nekem az a fontos, hogy kijavítgassam az adott helyet és nem az, hogy egy skatepark legyen belőle.

Miről szól neked a 8-16-ig?
Grafikai tervezést tanítok egy középiskolában. Ezenkívül van egy festő vállalkozásom, amivel helyi munkáink és kereskedelmi megbízásaink is vannak. A neve Clean Cut Paint and Design LLC.

Majd elfelejtettem, hogy az egyik diákod ott volt a New York-i premieren. Jaqueline és Evan, a barátja, aki gyakornok volt a Theories of Atlantis-nál. Odajöttek hozzám a film végén, mert meg akartak bizonyosodni, hogy ugyanarról a Mr. Wetzel-ről van szó, aki művészetet oktatott neki a középiskolában. Gyakran felismernek a diákok a sulin kívül is? Ez gáz?
Volt pár tanítványom, akiket érdekelt a deszkázás és össze is futottam velük néhány szpoton. Mindig megpróbáltam bele powerslide-olni a bokájukba. Ha valódi deszkások, akkor nincs ebből gond. Egyszer egy diákom megjelent a Hebrew Hideout-nál, de nem deszkázott csak ott lógott. Szóltam neki, hogy menjen haza, mert hívom a szüleit és elmondom nekik, hogy anyagozik. Aztán láttam párszor a folyosón és amikor rám nézett én mindig felé böktem az ujjammal és azt mondtam: „Soha többet!”

Melyiket szereted a legjobban: a tanítást, a festészetet vagy a tervező grafikát?
A tervező grafikát szeretem a legjobban, azt a fajta munkát élvezem leginkább. Ha ki tudnám fizetni a számláimat és el tudnám tartani a családomat csupán a művészettel és olyan grafikai munkákkal, amiket élvezek, akkor minden mást már régen abbahagytam volna. Szeretek egyedül és magamnak dolgozni, ezért is kedvelem a festést. Arra is rájöttem, hogy hogy lehet vele jó pénzt csinálni. A tanítás akkor igazán jó, ha olyan diákjaid vannak, akiket tényleg érdekel. De egy állami középiskolában nincs mindig így. A plusz bevételek mindig jól jönnek, pláne, hogy feleségem van és gyerekeink, de idővel a tanítást már nem fogom erőltetni.

Te mivel foglalkozol 8-16-ig?
Alapvetően művészeti vezető vagyok egy sor TOA (Theoris of Atlantis) brand-nél. Emellett team manager vagyok, tervező grafikus, néha szerkesztő és nagyon ritkán puszta gördeszkás a Traffic-nél. Sok mindennel foglalkozom.

Hogy van időd mindezekre?
Ha a gördeszkás iparban dolgozol, mindig az az érzésed, hogy éppen dolgozol, még akkor is, amikor kimész hajtani a haverokkal. Folyton különféle grafikákon jár az agyam, vagy valamin, amit fel kellene tolni a közösségi médiába. Sosincs vége. A lényeg, hogy urald a helyzetet. Szerencsére van egy pár olyan srác a csapatban, mint pl. Mark Wetzel, aki besegít a grafikai dolgokba is.

Mesélj a melléktevékenységedről, mint zsűritag! Az olimpián is találkozunk majd veled?
A Tampa-i skatepark-ban nőttem fel és miután kinőttem az összes helyi verseny kategóriát, elkezdtem besegíteni a zsűrizésbe. Akkoriban tollal és papírral ment, vicces erre visszagondolni. Ott nagyon sokat tanultam és ez egy idő után magával hozta a Tampa Pro és Am versenyeket is. Mókás, hogy a covid előtti utolsó hétre mindenki emlékszik, akkor volt ugyanis a Tampa Pro. Az volt az utolsó verseny, ki tudja meddig. Ami az olimpiát illeti, még előttünk áll a legelső, ha meg lesz tartva egyáltalán (meg lett -szerk.) Szerintem vannak, akik megelőznek a névsorban, úgyhogy legelőször is őket kell kiütnöm.

Van olyan kedvenc részed a filmben, aminél te voltál a kamera mögött?
Igen, egyértelműen Luke Malaney fakie manny fakie flip-je. Azon a helyen nagyon nehéz deszkázni, mert általában elküldenek, vagy simán tele van emberekkel. Alapvetően egy hajléktalan szállás. Luke már jó párszor közel járt, hogy beadja, de valahogy nem jött össze. Ez egy szökőkút is egyben és mindig izgultunk, amikor újra mentünk, hogy nehogy tele legyen vízzel. Elég nagy volt a nyomás, minden egyes oda vezető út olyan volt, mintha az utolsó esély lenne, de negyedik alkalommal végül tökéletesen beadta.

Milyen volt a filmen dolgozni a járvány ideje alatt?
Először nagyon stresszes volt. Nagyon nehéz videót vágni sms-ekkel és telefonálással. Mindannyian a karanténban ültünk, úgyhogy rengeteg volt az agyalás. De igen nehéz az ötleteket egybegyúrni, amíg nem ülünk ott mindannyian a stúdióban. Végül Valenti-vel (filmes -szerk.) kidolgoztunk egy módszert, hogy Facetime-on tudjunk vágni, így mindketten láthattuk a képernyőt, kipróbálhattunk dalokat és különböző vágási módokat.

HD vagy VX?
Én őszintén, mindkettőt szeretem. Mindkét technikát használtuk korábban. Szerintem vicces, amikor az emberek azt képzelik, hogy meggyőződésből filmezünk VX1000-rel. Nekünk inkább az volt a kérdés, hogy melyik áll éppen rendelkezésre, mert én magam senkit sem ismerek, akinek HD kamerája van.

És akkor lássuk a Third Shift -et:

fotók: Thrasher, Todd, Darakjy, Hartley, Arakawa, Pep, Stewart, Shuman, Burles, Lecras, Mullins, Riera