videó: 08:01 perc
Max Palmer nem csak a magánéletben kreatív, hanem a deszkán is. A New Yorki-i szobrász pro a Quartersnacks-nek mesél egyik kedvenc spot-járól. Előre láttuk, hogy nem egy átlagos hely lesz. A Canal Fountain-ről van szó, ami egy három szakaszból álló, lépcsőzetes szökőkút. Nem sűrűn jelenik meg a filmekben, de akkor is főleg Palmer körül. Alatt. Mellett. Előtt.
“A legtöbbször egyedül deszkázok itt, de ez azért van, mert általában későn végzek és ráadásul a többiek nem igazán szeretnek itt deszkázni, mert elég durva hely. Kevés a rágurulás, nagyon keskeny és parás, mert ha elesel, akkor mindenféle éles sarkakba beverheted magad. Aki idejön először deszkázik egy kicsit rajta, aztán kiakad, de engem hajt valami, hogy ne adjam fel.
A városnak egy elég fura részén van ez a szpot, a Canal Street-en van közel a Holland Tunnel-hez, ezért nagyon nagy a forgalom és ott van ez a kis háromszög alakú park, ahol sosincs senki. Majdhogynem a szökőkút a park egyetlen látványossága.
Szóval itt bármit lehet csinálni, rengeteg rendőr van a környéken, de ők inkább a forgalommal foglalkoznak.
Legelőször talán (Jocko) Weyland-dal voltam itt. Egész nap hajtottunk és éjjel ide lyukadtunk ki. Teljesen rákattantam, de már sötét volt és csak lassan próbálgattam trükköket.
Ha jól emlékszem korábban is voltam már itt, de akkor csurig volt sárral és tócsákkal vagy be volt fagyva. Egész tavasszal, nyáron és ősszel a szökőkút tele van vízzel, úgyhogy ez inkább egy téli szpot, ami miatt még nehezebb bedeszkázni, ráadásul iszonyat kemény gránitból készült, így ha elesel, nagyon fáj. Télen pedig mindig még jobban fáj.
Phil Rodriguez tolt egy frontside tailslide-ot és abból érkezett bele. Akkor láttam először ezt a helyet és feljegyeztem magamnak. Akkoriban folyton a Caviar-t néztem és Phil része különösen jó, de ez a hely különösen beégett.
A leghúzósabb, hogy Antonio (Durao) és Josh Wilson is felolliezta sorban mind a három részt, aztán a végén egy trükkben ki is szálltak belőle a falon át.
Az utolsó részt felolliezni nagyon durva, mert irtó magas.
A padka részen trükközni befelé nagyon jó, de félelmetes is, mert sok minden sülhet el balul. Eleve folyton tele van szeméttel és emiatt megeshet, hogy túl korán rakod fel a trükköt.
Általában elkezdek mindenféle dolgot rápróbálni és elkapni az érzést, hogy mi megy jól. Néha semmi. Van, hogy előre elképzelem, hogy melyik részen mi legyen az a három trükk. Van, hogy csak egy bizonyos trükköt próbálgatok és van, hogy különbözőeket. Nincs igazán mindig megkoreografálva, inkább spontán jön. Ha bejött valami, akkor megpróbálom elővenni a leghúzósabb trükköt, ami csak eszembe jut.
Egy alkalomra kifejezetten emlékszem, amikor Johnny-val voltunk ott, hogy beadjam a petárdás switch flip-et. Őt is meglepte, hogy milyen hamar ráérkeztem. Engem is meglepett.
A legtöbb sérülést a padkán befelé adott trükkökkel szereztem. Rövid a nekifutó és ez megnehezíti a dolgot, mert nem tudsz olyan sebességre felgyorsulni, amire kellene, vagy nem tudsz rákészülni.
Általában ha ott vagyok, sok időt töltök el és a legnehezebb trükköket csak a legvége felé kezdem el beadni. Akkor már csak kábé arra van erőm, hogy feldobjam a trükköt és ráérkezzek valahogy. Ez történt a backside noseblunt slide-dal is. Azt tesztelgettem, hogy lehetséges lenne-e és sikerült.
Mondom, akkor jöhet a nollie back noseblunt.
Idén nyáron is sokat tudtunk itt hajtani, mert nem töltötték fel vízzel egész évben. Mindenki csak lazult és sörözgetett. Talán volt olyan is, hogy deszkázott is rajtam kívül valaki. De várjuk ki a telet. Tuti egyedül leszek csak itt. Gyakran rengeteg idő, míg bejön valamelyik trükk, ezért a legtöbben egy idő után rám hagyják a szpotot.
Nagyon félelmetes bedeszkázni. Ha már valaki hajt benne, akkor sorba állhatsz, de így is útban vagy. Emlékszem, egyszer megjelent egy tag, beállt oda, hogy megakadályozza a deszkázást. De ő is csak úgy tíz percig bírta, aztán lelépett.
Korábbi cikkeink Max Palmer-rel:
