cikk: 06:00 perc olvasás
Beatrice Domond
Még csak néhány perce beszélgetünk, de rögtön kirajzolódik Beatrice egyénisége. Elégedett a deszkázásával, az értékrendjével és önmagával is. Annak ellenére, hogy megpróbáltam őt egy áldozati szerepbe beterelni, mondván, milyen nehéz lehet fekete nőként, keresztény beállítottságú gördeszkásként, Beatrice egyszerű méltósággal és nyugodtsággal mesélt. Mindig is a maga útját járta és nem engedte, hogy (a gördeszkás világ számára) ritkaságszámba menő karakterjegyei bármitől is visszatartsák. Ezért és persze még sok más okból is, úgy vélem, hogy személyisége nyomot fog hagyni a gördeszkázás világában. (a cikk a Jenkem-en megjelent, Morley Musick interjú szerkesztett változata)
Hogyan találkoztál a gördeszkázással, abban a kis Florida-i városban, ahol felnőttél?
Ez egy elég furcsa történet. Hét éves voltam, amikor fotózás volt a suliban. Mindenki, kedvére magához vehetett valamit, hogy azzal pózoljon a képeken, egy foci- vagy kosárlabdát vagy, ami kötődött a hobbijához. Volt ott minden. Egy gördeszka is, amit kézbe vettem. Megláttam és megtetszett. Előtte soha sem deszkáztam. Amikor hazamentem, megkértem apukámat, hogy vegyen nekem egy gördeszkát. Onnantól indult az egész. A saját kis világomban éltem és úgy 13-14 éves koromig nem is találkoztam gördeszkásokkal. Ekkor építettek ugyanis egy skatepark-ot a városban. Egyébként a mai napig főleg egyedül deszkázok.
Beatrice 7 évesen, egy iskolai fotózáson. Innen indult minden.
Ha jól tudom haverok vagytok Bill Strobeck-kel. Ez hogy jött?
Jó régen volt. Éppen befejeztem a Photosynthesis-t (Alien Workshop film -szerk.) és azon agyaltam, hogy ez az ember egy zseni. Találkoznom kell vele. Meg sem fordult bennem, hogy lehetséges-e, mondván a deszkások jóban vannak egymással, bárkivel lehet haverkodni. Elküldtem neki az egyik, az „Oh, this is sick. Keep it up.” című videómat. Úgy tűnik, csak ennyi kellett. A rá következő években, mindig elküldtem neki a Youtube videóimat, amikor kész lettem eggyel.
Szóval néhány év elteltével megkérdezte, hogy „Mit kell tudni rólad?” meg, hogy „(Jason) Dill küldeni akar neked pár cuccot, tudod, Alien Workshop cuccokat.” Onnantól kezdve már Dill-el is beszéltem, aki aztán betett a FA flow csapatba. Aztán jött a Cherry (Supreme film -szerk.), amihez filmeztem egy-két trükköt és a no-comply impossible be is került.
“A kocsik közt hajtottunk…”
Milyen volt először találkozni Strobeck-kel?
Szürreális. Nagyon jó fej. Hívott anyukámnak egy taxit, hogy visszamehessen a szállodába. Aztán áthajtottunk a Supreme-be. Az arcom annyira lefagyott a hidegben, hogy nem is éreztem. Azt mondja: „Így ki fog száradni a bőröd!”. Iszonyat ciki volt. Összefutottunk Alex Olson-nal is. Azt se tudtam, hogy ez most valóság-e vagy álom? A kocsik közt hajtottunk egészen a House of Vans-ig. Ott belebotlottam Jahmal Williams-be. A soron következő videóm alá azt a Gil Scott Heron dalt raktam, amire Jahmal is deszkázott. És ezért is adtam annak a résznek a „Sorry Jahmal Williams for running into you at Vans and sorry for liberating the background noise.” címet.
Hívőként, hogy érzed, a gördeszkás közösség ellenséges a hittel szemben?
Az lenne? Nem tudom. Sohasem éreztem, hogy a gördeszkás közösség ellenséges lenne vele szemben.
Látok néha vallásellenes grafikákat, és a The Skateboard Mag-ben évekkel ezelőtt megjelent egy cikk, amiben olyan deszkásokról volt szó, akik nem tűrnek semmilyen vallásos hatást a deszkás világban.
Először is én nem vagyok vallásos. Krisztust követem.
Mi a különbség?
A vallás ki tud rekeszteni bizonyos embereket. Ahhoz, hogy egy adott vallásos csoporthoz tartozzak, ki kell rekesztenem más csoportokat. Ilyet én nem teszek. Nem zárok ki senkit vagy nem fejezem ki senki felé az ellenszenvemet, csak hogy tisztázzuk. Minden embert szeretek. Krisztus is szeretett minden embert. Remélem átjön a különbség. Nem szeretném, ha félreértések lennének.
Mit gondolsz például arról, hogy P-Rod a sapkájába imádkozik?
Olyan vagyok, mint P-Rod? Láttál a sapkámba imádkozni? (nevet). Nem, nincsenek ilyen vallásos szokásaim. Nincsenek kis szertartásaim sem. Szerintem, ha hiszel valamiben és el szeretnél érni valamit…a gördeszkázásban például nagyon biztosnak kell lenned önmagadban. A deszkázáshoz erősnek kell lenned belül, hogy jól menjen.
“…nem vagyok vallásos. Krisztust követem.” -Beatrice Domond
Népszerű voltál a gimiben? Mondjuk kevés olyan deszkás van, aki pozitívan nyilatkozna a középiskolás időkről.
Alapvetően szégyenlős és zárkózott vagyok mindaddig, amíg meg nem ismerem az illetőt. Azt nem mondanám, hogy népszerű voltam, de bírtak. Mindenki nagyra értékelte, hogy deszkázok. De, őszintén szólva, az osztályomba csak 20 gyerek járt és én voltam az egyetlen fekete lány. És az egyetlen gördeszkás. Egyébként kiemelkedő voltam az atlétikában és a suli is jól ment.
Érezted valaha is az iskolában, hogy kiközösítenek azért mert fekete vagy?
Az emberek így gondolkoznak. De anyámtól remek nevelést kaptam. Én is látom a szineket, de ez csak… Anyukám mindig biztosított arról, hogy nagyszerű vagyok és, hogy bármit el tudok érni. Így lényegében úgy tekintek magamra, mint olyasvalaki, aki megteheti azt, amit akar. Aztán egy nap rádöbbentem, hogy eddig észre sem vettem a különböző embereket: kaukázusiakat, spanyol ajkúakat és a többieket. De ezúttal sem volt rám akkora hatással a felismerés. Mind ugyanolyan emberek.
Igen, azt észreveszem, hogy amikor deszkázok, figyelnek az emberek. Gyakran azt gondolom, „Mit bámulnak?” Aztán rájövök, hogy persze, egy magas, fekete lány vagyok, aki ráadásul gördeszkázik is. Az emberek szerint ez érdekes jelenség. Ott az a sok szőke kölyök és ott vagyok én. Kitűnök a tömegből. Bizonyos szempontból ez előny, amit nagyra értékelek.
Egy egészséges crooked.
Számos deszkás videót raktál fel magadról a Youtube-ra. Ki szokott téged kamerázni?
Általában az öcsém, vagy anyukám. Lényeges, hogy ki filmez. Én is szoktam. (nevet)
Ezek szerint a szüleidnek is bejön a gördeszkázás?
Persze! Apám mindig is extrán oda volt érte. És anyukám is kitartó támogatóm. Mindig azt mondta, hogy: „Légy önmagad, mindenki más már foglalt!”. Ő amúgy is mindenkit bekövet instagramon. Ha posztolok valamit, ő rögtön betaggel mindenkit. Még a Street League szponzorokat is. Kérdeztem is tőle, hogy: ”Ezt meg minek?”, mire ő: „Sose lehet tudni!” (nevet)
Ki lenne az a három pro deszkás, bármely korszakból és bármely spot-on, akikkel egy álom lenne együtt hajtani?
Talán Jeremy Wray, Quim Cardona és Keenan Milton. Mindegyikük hatalmasat pattint. Keenan-nek fantasztikus volt a switch-e. A Brooklyn Banks-nél deszkáznánk. Soha nem voltam ott, de az ott készült felvételek remekül néznek ki. Valami trükksort tolnék.
Ők a kedvenc deszkásaid?
Inkább ők azok, akikkel szívesen találkoznék személyesen. Jeremy Wray viszont az egyik kedvencem. A másik kedvencem természetesen Jason Dill. És Ed Templeton A Welcome To Hell (Toy Machine videó -szerk.) korszakából. Ahogy kiemeli a deszkát a boardslide-okból. Hogy lehet egyáltalán boardslide-ból kipattintani? Eszméletlen. Toy Machine Welcome To Hell: Az az igazi deszkázás! Minden van benne. Elissa (Steamer), Donny Barley. Brian Anderson olyan hanyagul gyors. Ha lehetne egy best of csapat, akkor azok ők lennének. Meg Mike Maldonado.. ő egy erőmű.
Úgy tűnik, hogy néhány srác próbálja széttrollkodni a Tumblr oldaladat. Hogyan éled ezt meg?
Szerintem vicces, mert valószínűleg sosem fogok találkozni velük. De megértem őket. Szerintem a legtöbbjük szereti, ahogy deszkázok, ami nagyszerű. Mások szerint meg gáz, ha lányok gördeszkáznak, viszont vannak, akik meg nagyra értékelik. Egyszer kaptam egy olyan kommentet is, hogy: „Úgy akarok deszkázni, mint te.” Ezt egy tinédzser srác írta. Ezek szerint úgy akar deszkázni, mint egy lány?! Nekem is van egy tinédzser öcsém, és a tini srácok egy teljesen más világ. Ezért is volt nekem megtisztelő, hogy egyikük ilyet írt nekem. Nekem ez azt jelentette, hogy össze tudtam kovácsolni a gördeszkás lányokat és fiúkat. Szeretik ahogy hajtok és nem csak azért, mert lány vagyok, hanem azért, mert jó vagyok abban, amit csinálok.
ollie
Szerinted a bőrszínnek van valami köze a deszkás stílushoz? A minap beszélgettem valakivel és azt találtuk, hogy szinte nincsenek is fekete félcső deszkások.
Igen, kevesen vannak. Ott van például Fernando Bransmark Malmö-ből, Svédországból és van ez a srác, Darin „Cookihead” Jenkins. Sok olyan fekete van, aki nem jut félcső közelébe, így marad a street. De azért vannak brutál jó színesbőrű pool és félcső deszkások. Hidd el nekem, amikor elkezdtem deszkázni és ki akartam próbálni a félcsövet, utánajártam ennek. Kell az inspiráció.
Kerested akkoriban a lány deszkások társaságát is?
Utánajártam ennek a témának is, mint a fekete félcső deszkásoknak. Nem mondanám, hogy kerestem, de fiatal korban úgy érzi az ember, hogy mindennek van jelentősége. Ha a kedvenc deszkásod 7.5-es lappal hajt, akkor neked is 7.5-es lap kell, ugyanazok a kiegészítők, ugyanaz a függő, ugyanaz a smirgli, cipő, ruha, hogy te is pontosan úgy tudj deszkázni mint ő. Ahogy érettebb leszel, megtalálod önmagad. Rájössz, hogy nem kellenek pontosan ugyanazok a cuccok, mint nekik. De nagyra értékelem a lányokat és fiúkat, a fekete deszkásokat, Antwuan-t (Dixon), Terry Kennedy-t, mindenkit. Felnézek rájuk.
Mit gondolsz arról például, hogy ott van a Thrasher King of The Road turné, ahol mondjuk a résztvevők pontokat kapnak azért ha összejönnek 40 feletti nőkkel?
Ez az ő dolguk. Ennyi. Engem is nehéz lenne lebeszélni, hogy Leonardo di Caprio rajta legyen majd egy deszkám alján. Szóval nem foglalkozom vele. Amíg nem felém irányulnak ezek a dolgok vagy nem így néznek rám, addig ez az ő dolguk. De az érintett nők viszont kiállhatnának magukért. Néha csodálkozok embereken, akikkel ilyesmi történik. És sok lány ráadásul még tetszeleg is ezzel.
Szerinted miért van olyan kevés lány gördeszkás?
Talán sokakat a szüleik nem engednek, mondván megsérülhetnek, mások talán azt hiszik, hogy nem lányos dolog. De nem így van. Én ugyanúgy lányos lány vagyok és mindaz, ami ezzel jár de szeretek gördeszkázni. Nem gondolom, hogy meg kellene játszanom magam, hogy „valódi” deszkás legyek. Gördeszkázhatsz úgy, hogy önmagadat adod. Sok lány ezt nem érti meg. Szerintük fiúsnak kell lenni. Nem kell olyannak lenni. Lehetsz önmagad és közben deszkás vagy. Én is járok társaságba és találkozok fiúkkal. Ez vagyok én. Szeretek flip-ben átvinni dolgokat. Ennyi.
fotók: jenkem, boardr, vans, juice magazine, hypebeast, supreme, the face
