cikk: 07:30 olvasás
videó: 02:03 perc
videó: 02:48 perc
A 1990-es évek elején rendkívül sok változás ment végbe a deszkás világban, elég csak a lapok méretére, alakjára, a kerekek méretére vagy a deszkások körében éppen uralkodó ruha “trendekre” gondolni. Nem is mennék bele mélyebben, de ennek az időszaknak meghatározó eleme volt a Girl és Chocolate család alkotta műfaj, ahol tényleg jobban együtt volt a csapat és az őket belengő egész atmoszféra, mint a Bones Brigade-nél. Előretört a a tech stílus, jobbnál jobb zenéket raktak a videók alá és megteltek a videók poénokkal, gegekkel.
Ebből a világból emeljük most ki Rich Mulder-t a Chocolate egykori pro-ját és nézzük meg, hogy őt mi késztette fordulatra.
Crooked grind. Nyomtatott Chocolate reklám.
Mesélj a kezdetekről!
Tíz éves koromban találkoztam először a gördeszkával. A barátommal éppen teniszeztünk, amikor egy környékbeli srác jött arra, és nyomott egy ollie-t (akkor még nem tudtuk, hogy így hívják). Úgy ugratott, hogy nem fogta a kezével a deszkát. Ez vagány – gondoltam. Én is meg akarom tanulni! Egy nagyon olcsó deszkával kezdtem, az egész G.I Joe gyűjteményemet eladtam, hogy megvehessem. Tizenöt éves koromra elértem egy igen komoly szintet. Attól fogva szponzorált akartam lenni, utazni és ebből élni.
Mi volt az elképzelés, ami végül a Chocolate megalapításához vezetett? Ki kért fel, hogy csatlakozz? Mindig is az volt az ötlet, hogy a Girl egyfajta “leányvállalata” lesz, vagy csak később döntöttek így?
Szerintem Rick (Howard) és Mike (Carroll) össze akartak hozni egy másik csapatot másféle arcokkal, miután a Girl már gyökeret vert. Egy nap a Chaffey (gimi)-nél deszkáztam, amikor a Girl srácok is lent voltak és a Goldfish (első Girl videó – szerk.)-hez filmeztek. Rick és Mike kérdezte, hogy lenne-e kedvem a Chocolate-nál hajtani. Persze igent mondtam.
…
Milyen volt ez a kezdeti időszak? Az egész csapat pörgött és deszkázott? Együtt hajtottatok pl. Gabriel (Rodriguez RIP)-rel vagy Paulo (Diaz)-val? Mindketten nagyon tehetségesek voltak de nem igazán futottak be.
Egész Los Angeles pezsgett és nagyon könnyű volt bárkihez hozzácsapódni és közös deszkázásokat szervezni. Sajnos kevés alkalmam nyílt Paulo-val vagy Gino (Ianucci)-val gördülni. Gabriel-lel néha összefutottunk, azok az alkalmak viszont óriásiak voltak.
…
Az összes videórészed ütős volt. Rajta is voltál a filmezésen? Melyik részed a kedvenced? Szerintem a Mouse (a második Girl film-szerk.) részed vert oda a leginkább.
Nagyon szerettem filmezni akkoriban. Úgy éreztem, hogy van értelme és persze voltak is trükkök vagy trükksorok, amiket kifejezetten le akartam filmezni. Szerintem is a Mouse részem volt a legjobb, a mai napig megcsodálom, amikor visszanézem. Az az egész film és a körülmények, az élmények extra vidám volt és mindannyian úgy éreztük, hogy valami újat hozunk létre.
…
Miért döntöttél úgy, hogy ideje továbbállni a Chocolate-tól? Mikor kezdett érdekelni az ingatlanozás? Ha jól emlékszem sokáig voltál amatőr státuszban, aztán miután pro lettél beindultak a dolgok, még a Nike is bejelentkezett. Egyszerűen csak túl sok lett mindez?
Nem az ingatlanozásról álmodtam, amikor otthagytam a pro deszkás életet. A feleségem és az egyik barátom csinálták, így egyszerűbb volt akkor abba bekapcsolódni. A deszkázásom kezdett egy olyan szintet elérni, amiben már nem éreztem magam olyan elégedettnek, úgy éreztem, hogy nem fog örökké tartani. Egyszer minden korszak véget ér és engem akkor a kereskedelem már jobban vonzott.
Igen, 1994-től voltam amatőr és 2000-től pro, aztán a Hot Chocolate Tour (2003) után a Nike On Top promo (2004) filmezése után úgy láttam, hogy ideje felfedezni más bevételi forrásokat, amelyekből fenn tudom majd tartani a családomat.
Emlékszem, mindig megrémisztett, amikor fiatalabb koromban láttam ezeket a korábbi prokat, hogy küzdenek a túlélésért. Én nem akartam keresztülmenni azon, hogy egy olyasvalaki legyek, akiért most rajonganak, de később már nem a tündöklés jut az emberek eszébe rólam. Megtiszteltetés volt a Nike-nak deszkázni és ott lenni a kezdeteknél, látva azt, hogy mára hova jutottak.
…
Mikor tudatosult benned, hogy a deszkázást egy magasabb cél érdekében is felhasználhatnád és hogyan csapódott le mindez a környezetedben? “Nemrég még ott tolta Gino parkjában most meg az evangéliumot hirdeti?” Hogyan kezdtél el másoknak is segíteni egy spirituálisabb megközelítéssel?
Mindannyian valamilyen hatással vagyunk a másikra. Különböző gyülekezetek és az ifjúsági csoportjaik kezdtek meghívogatni, hogy elmondjam az életszemléletemet és meséljek a céljaimról. Ami a legközelebbi ismerőseimet illeti, nem csináltak belőle nagy ügyet, de azért sokkolta őket az életmód váltásom. Amikor arról van szó, hogy a hitemről kell beszélnem másoknak és egy gyülekezetben vagyok, vagy olyan helyen, ahol hívők jönnek össze mondjuk Istent dicsérni, akkor elmesélem a megérésem történetét és imádkozom azokkal vagy azokért akik ezt kérik. Amikor dolgozok, a családommal vagyok valahol, vagy deszkázom egy helyen, arra figyelek, hogy elsősorban az életvitelem beszéljen rólam és az embereknek ez feltűnjön.
Az életünk a kapcsolataink köré épül. Hogyan kezdhetnék el arról beszélni, hogy felkeltsem az emberekben a vágyat arra, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel, akit ráadásul nem is látnak, ha én magam nem fektetek energiát abba, hogy ápoljam a kapcsolataimat az emberekkel, akiket látok. Így próbálom megélni a hitemet és beszélni róla, ahol csak alkalmam nyílik rá.
Switch ollie. A Thrasher 1999. januári címlapján
…
Mindig is vallásos voltál? Tudom, hogy (Christian) Hosoi megtért a börtönben annyi év szenvedés és küzdelem után. Nálad is volt egy ilyen meghatározó pillanat? Próbáltál a korábbi csapattársaidnak is segíteni, amikor valaki nehéz időkön ment keresztül? Például Guy (Mariano)-nak vagy Gino-nak?
Tizenhat éves koromban találkoztam először a hittel. Nem egy prédikátor vagy egy istentisztelet hatására, hanem belülről jött egy vágy, hogy keressem Istent. Komoly kérdések merültek fel bennem és foglalkoztattak akkoriban, főleg a dolgok miértje érdekelt. Isten szerintem arra használta ezeket a kérdéseket, hogy elkezdjem kutatni az igazságot. A napi deszkázások és lógások során nem volt nehéz könnyű drogokkal találkozni és már fiatalon belemerülni az élvezetekbe. Az apám a haditengerészetnél dolgozott és mindig hozott haza ilyen kis Bibliákat, amik mindenfelé ott hevertek a lakásban. Egy nap bevágtam egyet a hátizsákomba a többi cuccom közé. Isten jó Isten, aki a Biblia olvasásán keresztül elkezdte kijelenteni magát. Nekem a Biblia, Isten szava volt az, ami válaszokat adott. A szívem is érezte, hogy ennek van értelme, a teremtéstől a napi történések, sőt a jövőben elkövetkező dolgok értelmezéséig. Lépésről lépésre Isten Szava, ami természetfeletti Szó, elkezdett bennem dolgozni. A kérdéseimet szembesítettem a Bibliával, szólt hozzám az igazság és végül megkértem Jézust, hogy legyen a személyes megváltóm. Onnantól indult el az igazi változás bennem és jött létre az, ahogy ma a világot látom.
A legtöbb barátom tudja, hogy miben hiszek és így nekik is van egy átfogó képük Jézus Krisztusról. Sok olyan hívő van, akik rámenősen próbálnak az emberekre hatni, miután megtértek, vagy találkoztak Istennel, de én azt látom, hogy kell egyfajta bölcsesség ahhoz, hogy hogyan szólítjuk meg az embereket. Amikor az ismerőseim tudatják velem, hogy gondban vannak, akkor én is érzem, hogy nyitottak egy beszélgetésre és így Isten Szava eléri a szívüket és őket is tiszteletben tartom.
Gyakran töltesz időt (Christian) Hosoi-val. Ilyenkor rajta lógsz és történeteket meséltetsz vele a a régi időkről? Én biztos ezt tenném.
Vicces, de igen, folyton sztoriztatom. 80-as évek, börtön történetek… ezek a legjobbak, mert ő egyébként is egy karizmatikus figura és megelevenedik minden, amit mond. Mindig megdöbbenek, amikor látom, hogy jönnek hozzá az emberek a világ minden tájáról és elmesélik neki, hogyan változott meg az életük, miután megnézték a róla szóló dokumentumfilmet. Christian tényleg önpusztító életet élt és nagyon jó látni, hogy az életbizonyságát arra használja, hogy reményt adjon azoknak, akik hasonló nehézségeken mennek keresztül. Ezekkel az emberekkel gyakran órákon át beszél. Komolyan foglalkozik velük.
A rajongói oldal pedig, gyakran az idős gyűjtők a semmiből húznak elő Hosoi (Rising Sun) lapokat, hogy szignóztassák. Mintha már hónapok óta az autójukban hurcibálták volna arra a pillanatra várva, hogy összefutnak vele.
Hiányoznak a deszkás évek?
Nagyon hiányoznak és bár magamban rendbe tettem, hogy soha nem fogok már olyan szinten deszkázni, mint a fénykoromban, azért hiányzik. Amikor később lehetőségem nyílt rá, próbáltam tartani a szintet, de nem ment úgy. Talán az életkor, az egyensúlyérzék miatt. Rendkívül elfoglalt vagyok a munkámban, élvezem a családomat és így minden rendben van. Néha deszkázgatok, igyekszem minden héten (elkerülve a sérülésveszélyt) és beneveztem pár oldtimer versenyre is a régi arcokkal, akik nyúztak, hogy hajtsak újra. Nem nevezném visszatérésnek, de beillesztettem ismét a deszkát az életembe.
forrás: chromeball incident, muckmouth, cbn
fotók: chromeball, thrasher cover archive, internet
