#158 Trükk-boncoló Ishod Wiar-rel

A nyomtatott Thrasher magazin 2018. augusztusi számában jelent meg korunk egyik legtechnikásabb és úgy tűnik a legátgondoltabb deszkások egyikével ez a cikk, amelyben a trükkjei mögötti felkészültésgről, motivációról és gondolatairól beszél. Érdekes olvasmány. Én szeretek belelátni abba, hogy melyik pro pl. milyen setup-ot használ és miért, illetve hogyan tanul meg trükköket úgy, hogy közben elemzi azokat.

(A magazinban megjelent cikk szerkesztett változata)

Az emberek szeretik azt hinni, hogy a gördeszkázás esetleges. Elpattintod a deszkádat csak úgy és majd történik valami. A valóságban viszont minden okkal történik. A legapróbb változtatások is számíthatnak. Emiatt szentelnek különös figyelmet egyesek arra, hogy milyen deszkát használnak, milyen kerekeket, stb. Végeredményben ez mind igenis számít. Sokszor volt fiatal koromban, hogy lassítva néztem a videókat a Youtube-on. Újra és újra és újra. Ha valaki egy trükkel próbálkozik, először adok neki pár tippet és megkísérlem megmutatni, hogy hogy kell. Lefilmezem, hogy lássák mi történik közben. A trükkjeimet nem csak úgy dobálom, hanem dolgozom rajtuk. Logikusan átgondolom őket. Szerintem nagyon gyakorlatias ember vagyok. Minden trükknek van megoldása. Rajtad múlik, hogy megfejted-e. -Ishod Wair

>
““Minden trükknek van megoldása. Rajtad múlik, hogy megfejted-e.””

Ha van valamilyen flip trükkben akarsz korlátra menni, mindenképp figyelembe kell venni, hogy milyen hosszú az a korlát. Ha az egy 12 lépcsős, vagy kisebb, fel tudod rakni rá a trükköt úgy, hogy ráakad, nem fog lecsúszni és nem esel rá a korlátra, ha nem jön be a trükk. Általában ennél nagyobb korlátokon elég nehéz elég hosszan grind-olni, hogy ha hibázunk ne essünk rá a korlátra. Ha egy kickflip 50-50-t próbálsz egy 13, 14, 15 vagy annál nagyobb lépcső korlátján nagy az esély, hogy megheréled vagy ráesel. Az ilyen csúszásoknál sokat számít a sebesség, hogy milyen gyorsan mész rá és milyen lankás vagy meredek az adott korlát. Elmentem a Bricktown-hoz és felhúztam magam. 12 éve nem volt gondom ezzel a trükkel. Jó magasak voltak a switch flipp-jeim. Nem is értem. Menj annyira gyorsan, ahogy még érzed a trükköt. Igazából nem tetszik, ahogy ez a trükk bejött és még a hátam is megsérült.

>
““A 80-as években a trükkök a félcsőben néztek ki jól és ott néznek ki jól ma is.””

Sokat deszkázok íveken. A legtöbb trükköt félcsőben találták ki és érdemes is ott csinálni őket. Jól néztek ki ott a 80-as években és ott néznek ki jól ma is. Én is úgy látom értelmét, ha félcsőben tanulom meg őket. Egyszer elhatároztam ezt és elkezdtem félcső trükköket tanulni. Ehhez persze le kellett győznöm a félelmemet, hogy leakadok az ív tetején. De ha a megfelelő gyorsasággal mész, akkor jó lesz a felguruló és érkező íved. Ha túl lassan mész és csak fel akarod magad tornázni a szegély fölé, leakadsz. Korábban mindig féltem attól, hogy leakadok mert csak negyedkörökön deszkáztam, ahol ez nagyobb valószínűséggel előfordulhat. Meg akartam tanulni egy stalefish-t vagy egy frontside air-t egy negyedkörön, ahol ha nem ollie-zol jól, kidob a drop-ra és leakadsz. Ha mást nem is csinálsz jól egy félcsőben de a megfelelő sebességgel mész, mindig visszadob. Maximum az aljára. Nézd meg mondjuk Pedro Barros-t. Milyen hosszan ki tudja nyújtani a dolgait a levegőben. Néha kicsit jobban az ív aljába érkezik, de nem kell aggódnia attól, hogy leakad.

Én személy szerint nem szeretem annyira a szögletes korlátokat, mert nagyon meghatározzák, hogy hol lehet a testsúlyod. Egy csövön jobban tudsz játszani az egyensúllyal, de egy szögletesen már az elején rá kell akadnod és végig pontosan a tetején kell maradnod. Egyenesen kell tartanod a deszkát. Ha egyensúlyozni próbálsz, kiváltképp olyan függőkkel, mint az enyém, egyszerűen lefordulsz róla. Mivel szögletes, jól le kell kenni a közepén. Néha a deszkád teljes szélességében és ha korlát nincs lekenve a közepén, amikor ráérkezel és a lapod kilapul, leblokkol. Szóval lekenem a korlát közepét aztán próbálgatom. Sima boardslide-dal. Ezen a korláton például (lenti kép), ha elég gyorsan mész sima slide-ból is átszállod a végét. Ezért le kellett lassítanom ahhoz, hogy az alsó, lankás korlátból is még elcsípjek egy darabot. Igyekszem óvatos lenni a szögletes korlátokkal, persze attól is függ, milyen trükköt akarok beadni. Így gondolkodom a deszkázásról is: „Az attól függ.” Minden relatív.

A számomra az a legjobb, ha teljesen kényelmesen megy már egy trükk és tisztán át tudom gondolni azt is, hogy mit is akarok beadni. Ha jó napom van, akkor minden bejön. Nem kell annyira küzdenem. Ha rossza napom van, az rossz nap. Nem tudom akarunk-e találkozni, amikor rossz napom van. Ki tudok akadni. Jobban tudom, hogy mire vagyok képes a deszkán, mint bárki más. Senki nem deszkázik annyit, mint én. Sokat utazom ezért nem mindig ugyanazokkal hajtok. Az emberek nem tudják, mi a jó. Bezsongok és az emberek velem együtt pörögnek. Vannak trükkök, amiket gyerekkorom óta csinálok. Tudod mit jelent ez? Le tudom bontani a fejemben apró mozdulatokra. Tudom, hogy mikor mi következik.

Bármit próbálsz, a sikered attól függ, hogy mennyire félsz. A félelem általában kétségeket eredményez és ha kételkedsz, akkor nem tudod hozni azt a teljesítményt. Az agyad adja fel. A gördeszkázásban pedig nagyon sok minden a fejedben dől el. Úgy látom, hogy a deszkázás legalább annyira elméleti és gondolati is, mint amennyire fizikai dolog. Vannak, akiknek tökéletes a kickflip-jük. De nem merik magasról csinálni őket, mert félnek. Szerintem ez a fejben dől el. Ha egy 20-as lépcsőt akarok valamilyen switch trükkben ledobni, az nem fog olyan jól menni, mint egy 8-as lépcsőn. De a valóságban, lényegében ugyanott érkezel arra korlátra mindkét esetben. Ebben az esetben a magasságtól való félelem változtatja meg azt, ahogyan az adott spot-ot látjuk. Én ilyenkor csak azt nézem, hogy az a korlát alacsonyabb-e vagy keskenyebb, mert akkor úgy megyek rá. Tehát a lényeg: ha van hozzá bátorságod és tudod a trükköt, elképesztő dolgokra vagy képes.

>
““…ha van hozzá bátorságod és tudod a trükköt, elképesztő dolgokra vagy képes.””

Ha a függőd nem megfelelő részével akadsz rá erre a korlátra (kép fent), akkor túlszalad a korláton és… Inkább akadnék fel úgy, mint egy noseslide-ra, mint egy boardslide-ra. Ez utóbbi veszélyesebb. Először végig krooked grind-oltam a 8 lépcső melletti részt, aztán érkeztem a törésbe, de először lecsekkoltam, hogy mekkora súlyt kell odaraknom. Aztán csak beledőltem és bejött. Mindenképpen teljesen fölötte kell, hogy maradj és oda kell nyomnod a függőt amennyire lehet a korlátra.

Sokat számít, hogy pattintásnál milyen hosszú utat kell megtennie a tail-nek és, hogy milyen gyors a pattintás. Az emberek különböző lapokkal hajtanak, különböző bennük a hajlítás (konkáv), riser-t használnak, különböző függőket. de ami tényleg számít a végén, hogy milyen gyors a pattintás. Ez pedig mindenkinél más. Ha egy kereket egy hónap használat után lecserélek és új 52-es kerekeket teszek fel (ezt a méretet használom), akkor kezdhetem elölről a dolgokat. Megváltozik a pattintási idő. Nem úgy mennek a flip-ek, mindenhez újra hozzá kell szoknom. Szerintem a deszkázásban egy nagyon lényeges dolog van, ebből indul ki minden, ez pedig az állandó, konstans pattintási képesség. Olyan lappal hajtok, amin két tail van. A gyors pattintás miatt szeretem és emellett azt szeretném, ha ez a pattintás minél magasabbra dobna. A switch-csel és a nollie-val mindig problémáim voltak. Pattintás után valahogy nem voltak stabilak a dolgok. Másfelől ha a nose-ban nagyobb a hajlítás és ezért lassabban pattan (több idő kell a pattintáshoz), az első függő is hamarabb és távolabb kerül a földtől (mint a tail esetén) amikor a nose eléri a földet, elvileg nagyobbat lehetne pattintani. De nekem fontosabb, hogy minden pattintásom biztos legyen, minthogy egy kis magasságot nyerjek ezzel. Ha korlátra megyek switch vagy nollie trükkel, ugyanúgy a tail-t használom, amit már ismerek. Így kisebb az esély, hogy valami bizonytalanul sül el. Szóval ezzel voltak gondjaim fiatalabb koromban, ezért kellett valami lankásabb. Még egy tail.

>
““A pontos számok és a fizika törvényszerűségeivel kapcsolatban kérdezzétek Rodney Mullen-t. Ahhoz már én sem értek.””

Úgy általában az életben is kritikus vagyok és próbálok mindent logikusan megközelíteni. Ezért sokan furcsának tartanak. Sok olyan dologról is gondolkozom, amit a legtöbb ember el sem tud képzelni. De nem érzem azt, hogy mindig be kellene számolnom másoknak, hogy hol tartok éppen az életben. Nem akarom mindig megosztani a véleményemet vagy mindazt, amit már tudok. Gyakran csak elvagyok magamban. A lényeg, hogy a gördeszkázás nagyon sok koncentrációt igényel és sokkal több apró változtatási lehetőség van a trükköknél, mint az bárki is gondolná. Vannak persze ennél még összetettebb dolgok is, amelyek matematikai egyenletekkel is leírhatóak. De a deszkázás maga, az, hogy kiismerd, hogyan működik a deszkád, egyszerűbben is megérthető. Hibázol, aztán kijavítod. Ez a menete. Minden egyes alkalommal, amikor deszkázol, felfedezel valami új részletet. ha ennél többre vágysz, számokra, a fizikai törvények magyarázatára, kérdezd Rodney Mullen-t. Ahhoz én már én sem értek.