Jamie Thomas Thrill of it All podcast-ja hónapok óta szünetel, aminek az egyik oka az az önvizsgálat és belső útkeresés, amely az adások elkészítése alatt érett meg Jamie-ben. Több olyan impulzus érte, ami arra késztette, hogy leásson a személyisége alapjaihoz és átértékelje az eddigi pályáját és az elért eredményeket. Minderről az útkeresésről (még ha talán nem is váratlanul) a Looking Sideways podcastjában beszél teljes őszinteséggel. Jamie Thomas nagyon sokat tett le a deszkás világ asztalára, van súlya és közismert munkabírása és önfeláldozó precizitása másokat is magával emelt a minőségi produktumok létrehozására.
Itt most egy részletet közlünk az interjúból, amiben ezek mellet beszél még a Zero sorsáról, deszkás gyűjteményéről és távlati céljairól. Érdemesnek láttuk leközölni ezt a momentumot, mert egy olyan emberről van szó, aki nagyon tudatosan építette a karrierjét, ám a töretlen siker mögött komoly áldozatok álltak, amelyek időszakos átértékelése talán bennünket is arra késztet, hogy tudatosabb életet éljünk.
-.—.-
“…ezért is szünetel most a podcast. Amin most megyek keresztül, azt talán úgy írható le, hogy kapuzárási pánik. Rengeteg önvizsgálaton vagyok túl, az emberi kapcsolataimat is átrágtam, miért teszem azt, amit teszek, és hogyan közelítem meg a dolgokat. Rájöttem, hogy rengeteg olyan hibám van, amiről eddig nem vettem tudomást. És, hogy ezek újra és újra visszatartottak attól, amire képes vagyok. Egyszerűen nem éreztem jól magam, hogy úgy legyek szem előtt, hogy közben ezeken a dolgokon rágódom és próbálom feldolgozni őket.
Azt hiszem a podcast volt az, amely elindította bennem ezt a folyamatot és észrevehettem, hogy nem vagyok annyira kibékülve a mai énemmel, mint amennyire azt szeretném. Arra is rájöttem, hogy volt néhány igen jelentős dolog, amely a podcast beszélgetések során derült ki, de amivel nem akartam foglalkozni, pedig felhívták rá a figyelmemet, amiket én is észrevettem. Szeretem a saját hangomat. Szeretek a saját történeteim hőse lenni. Ezek az énközpontú dolgok nagyon kijöttek.
fotó: Jamie Thomas
És sajnos ez jellemezte a kapcsolatot a feleségemmel és azokkal is, akiket már régóta ismerek… Most már felismerem, hogy ezekben a kapcsolatokban mennyire önző voltam. Fel kellett tennem magamnak a kérdést: “Ki vagyok és miről szól az életem?” Ezek nagyon mély kérdések. És a korral jár, hogy az ember visszatekint és rájöttem, hogy lényegében az egész életem, a fiatalkorom óta, arról szól, hogy gördeszkás vagyok. Ez voltam legelőször és mindenek előtt. De rájöttem arra, hogy ez már nem alkalmas arra, hogy az identitásom alapja legyen.
Nagyon húzos felismerés volt. Szóval a podcaston túl, az emberi kapcsolataimon túl a tény az volt, hogy mielőtt férj vagy apa lettem volna, előbb egy deszkás voltam. Mindig is gördeszkásként határoztam meg magam. Ez azt jelentette, hogy ahová csak mentem, akármiről is beszélgettem valakivel, minden amit tettem, egy gördeszkás szemszögéből tettem.
Ez működött egy ideig. És itt jön a lényeg: ahhoz, hogy ez az identitásom érvényesülni tudjon, át kellett, hogy itatva legyen azzal a fajta fiatalsággal, amely a gördeszkázásból ered. És ez színtiszta Pán Péter szindróma (Harmincas tinédzserek, akik élik mindennapjaikat, távol a felelősségvállalástól, megrekedve a kamaszkorban -szerk.) Hogy nem akarsz felnőni. Hogy nem akarsz felelősséget vállalni a szavaidért, amiket kimondasz vagy amit teszel. Lényegében arról szól, hogy “Hogyan maradhatnék örökre tinédzser?” Rá kellett jönnöm, hogy ez volt a legnagyobb akadálya, hogy előrejussak az életemben…”
A teljes interjú itt hallgatható meg
