videó1: 09:36 perc
videó2: 03:17 perc
Ray Barbee reneszánsz személye nem csak a gördeszkás berkeken belül ismert. Kiváló dzsessz zenész és fotós is egyben, akivel most a Leica és a Vans hívott elő pár inspiráló filmkockát.
Az első videóban három meghatározó emberrel találkozik (újra, Mike Griffin korábbi pro deszkással, Tobin Yelland, a gördeszkás világ egyik legismertebb fotósával és végül Danny Garcia pro deszkással, aki mostanában szintén a zenei tehetsége szárnyait bontogatja.
Az elhangzott szöveg szerkesztett változatát lentebb találjátok.
Mielőtt Mike Griffin-ékkel találkoztam volna, a haverommal, Danny-vel lógtunk sokat. És jól emlékszem arra a nyárra, még hetedik előtt, hogy az apukája szerzett neki egy gördeszkát. Én meg csak ámuldoztam: „Egy igazi gördeszka!” Aztán már kezdődik is az iskola és a következő emlékem, hogy Danny-vel közéjük akarunk tartozni. Próbálunk bekapcsolódni, aztán odajön valaki hozzánk és, amint kiderül rólunk, hogy mi is deszkázunk, azt mondja: „Gyertek, hajtsatok velünk!” Számomra akkor egyszer és mindenkorra megváltozott a világ és mindaz, ahogyan a dolgokat szemléltem. Amit nagyon értékeltem abban a társaságban az, hogy bevezettek egy teljesen új világba, ahol mindig történt valami. Folyton kreáltak valami újat. A hang, amely a mai napig azt mondja, hogy: ”Gyerünk, csináld!”, még abban a társaságban ragadt rám, amiben felnőttem, mert ott mindenki ment és csinálta. Óriási hatással voltak rám azok az emberek. Ők voltak azok, akik megtanítottak arra, hogy meg tudom csinálni. Azt szoktam mondani, hogy a gördeszkázás olyan, mint egy nagy, darabokból összevarrt takaró. ÉS minden egyes aspektusa, legyen az a fotográfia, filmezés, zene, művészet vagy dizájn ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nagy takaró egy teljes egész legyen. Rendkívül fontos számomra a gördeszkázás Csináld-Magad volta, mialatt mindannyian abból tanulunk, hogy nagyon el akarunk érni valamit. A deszkázásnak abban is szerepe volt, hogy a fotózás felé tereljen, hiszen folyton olyanokkal voltam körülvéve, akik meg akarták örökíteni mindazt, amit csinálunk.
>
“Gyerünk, csináld!”
Tobin Yelland volt azon fotósok egyike, aki körül ott mozoghattam a pályám elején. Ő is azok közé tartozik, akik a fotográfia felé tereltek, még ha nem is közvetlen módon. Csupán az, hogy ott lehettem mellette, láthattam a képeit, vagy csak tudtam, hogy fotózás után visszavonul a saját sötét szobájába előhívni a napi termést egy külön világot jelentett nekem. Azon járt az eszem, hogy ilyen nekem is kell. Maga az elv, hogy fontos rögzíteni és később megmutatni azt amit csinálunk, nagy szerepet játszott abban, hogy én magam is megpróbálkozzak vele.
>
“Ilyen nekem is kell!”
Danny Garcia számomra mindazt megtestesíti, amit szeretek a gördeszkázásban. Azt a képességet nyerjük meg a gördeszkázással, hogy megmutatja nekünk, hogy érdemes olyan dolgokért küzdeni, amiket meg akarunk valósítani.
Szeretem azokat a párhuzamokat, amik érdekelnek a gördeszkázásban, a zenében és a fotográfiában. Szerintem a legjobb dolog bennük, hogy egyedül és társaságban is élvezheted őket. Egy fajta bajtársiasság. Együtt örülni másokkal. Mind a három nagy szerepet játszik abban, hogy élvezetet nyújtson és élményekkel gazdagítson.
>
“Együtt örülni másokkal.”
