#579 Egy dolog változatlan marad… | Interjú Shawn Mandoli-val

Deli Home Skateshop

Én személy szerint odáig voltam a 90-es évek gördeszkázásáért, a mosolygós arcokért, akiket nem hatott meg a deszkás ipar. Az egyik ilyen kedvencem Shawn Mandoli volt és úgy adódott, hogy a blog történetének legelső saját interjúját vele készíthettem el. Így sikerült újra feleleveníteni az elmúlt pár évtizedet, amikor nemigen hallottunk róla.

Van ez a fotó, egy Real reklám, amin Salman Agah visz téged egy biciklin és te a kormányon ülsz. Az egyik legkedvencebb képem, mert pont azt a nyugodt és örömteli atmoszférát sugározza, ami engem a 90-es évekre emlékeztet. Akkor kezdtem el deszkázni és azok is voltak számomra a legjobb gördeszkás évek. Neked milyen volt akkor gördeszkásnak lenni?
Fantasztikus volt. Fiatalok voltunk és a deszkázásból élhettünk. Nagyon laza időszak volt. Az a reklám pedig teljesen visszaadja a kor hangulatát. Maga a tény, hogy egy deszkás baráti társaság felfejlődjön egy olyan szintre, ahol mindenkinek van szponzora és pro lesz, elég komoly. Hálás vagyok, hogy akkor ott és azokkal voltam, akikkel kellett. Minden sikeremet, amit a gördeszkázással elértem azoknak tulajdonítom, akikkel akkor együtt voltam. Ők alapozták meg az pályámat.

A 90-es évek gördeszkás világából nőttél ki, ahol az ipar néhány év leforgása alatt rengeteget változott. Emlékszel még a tojás alakú lapokra és a mikro kerekekre? Milyen érzés volt velük hajtani?
Igen, emlékszem. Benne voltunk, ezért inkább a későbbi elbeszélésekből tudjuk, hogy milyen gyorsan változtak a dolgok. De akkoriban ez “normálisnak” tűnt, ilyen volt a deszkás világ. Nem igazán látjuk mindig is történik valójában, amikor benne vagyunk. Nem veszed észre a jelentőségét, mígnem később vissza nem nézel abba a korba, amiben felnőttél. Kisebb lapokat akartunk és kisebb kerekeket, mert egyre több volt a pörgős trükk. Akkoriban inkább a funkciót tartottuk szem előtt és ebben mindenki egyetértett. A lényeg az volt, hogy: “Minél könnyebb, annál jobb.”

Ma úgy hivatkozunk arra a korszakra, mint a “Gördeszkázás Aranykora”. Ti is ezt éreztétek akkoriban? Meghatározó korszakként éltétek meg?
Nem, nem így láttam és nem is így tekintettem rá. Volt, hogy eltűnődtem a 80-as éveken és, hogy milyen ikonikus és nagy arcok voltak akkor. Nem volt annyi pénz a gördeszkázásban a 90-es években. Kicsiben ment és küzdelmes volt. Jó érzés volt utazgatni, hajtani, filmezni, fotózni és a haverokkal lógni. De ez volt úgymond a jutalom, nem pedig a nagy szerződések és sport ügynökségek. Legalább is én sohasem megélhetési forrásként kezeltem a gördeszkázást. Inkább az életstílus és a kultúra része voltam. Annak volt jelentősége, amit tettünk és ahogy tettük, nem az, amit nyertünk belőle, ha ebbe az anyagi sikerek is beleszámítanak.

Számos legendás gördeszkás is segített a karriered kezdetén. Megemlítenél néhányat? Kik voltak rád a legnagyobb hatással?
Hosszasan sorolhatnám a baráti társaságomat és, hogy ki mire vitte a deszkázással, de közülük akkor néhány:
Tim Brauch-csal jártam felső tagozatba (5-6. osztály). A suliban ő ollie-zott a legnagyobbat. Ő vitt el magával életem első gördeszka versenyére, ahol mindketten másodikok lettünk a magunk csoportjában. Ekkoriban találkoztam Salman Agah-val és Jason Adams-szel még azelőtt, hogy bármelyikünk is szponzorált lett volna. Onnantól rengeteget deszkáztunk együtt. Sal, Jason és én ugyanoda valósiak voltunk. Mi voltunk a San Jose triumvirátus (nevet).

Középiskolába Matt Eversole-lal és Eddie Nemeth-tel jártam, akikkel szintén sokat hajtottam. 89-től fogva a 90-es évekig velük deszkáztam felváltva a legtöbbet. Ez idő tájt találkoztam egy csomó feltörekvő emberrel, mint pl. Paul Sharpe, Gershon Mosley, Tony Henry, David Graves, stb. Ők is San Jose-ból származnak. Volt még egy jó pár ember, akik nagyon jól deszkáztak és megérték a pénzüket.
Edward Devera és Spencer Fujimoto nagyon nagy hatással voltak rám a korai időszakomban. Velem egykorúak voltak és iszonyat jól deszkáztak. Együtt is fejlődtünk és kerültünk a köztudatba. Rájuk akartam hasonlítani. Ráadásul mindannyian alacsonyak voltunk. Szóval szerintem ezért is vonzódtam hozzájuk, mert nagyon jól deszkáztak, egyidősek voltunk és alacsonyak. Az alacsony emberek lazák (nevet).
Persze fel lehetne még sorolni másokat is más városokból, de ők voltak azok, akikkel egy helyen éltem. Mindegyikük letett valamit az asztalra a gördeszkázásban.

Salman Agah-t úgy ismerjük, mint a switchstance szülőatyját. Egyértelműnek tűnt, hogy a switch-ben deszkázás lesz az új irány vagy az átmenet egy újabb szintre?
Salman nagyon érezte! Salman a mai napig olyan, mintha a bátyám lenne. Nagyon sok mindent elintézett nekem. Szeretlek Sally! A switch egy új dolog volt. Tetszett és én is adtam egy csomó switch dolgot. Salman mindenképpen inspirált ebben. Voltak dolgok, amiket egyszerűen nem tudtam beadni, de rájöttem, hogy a switch kárpótolhat a lehetetlen late flip-ekért és late shove-it-okért. Utáltam ezeket a trükköket, mert nem tudtam őket megcsinálni. Szóval a switch egy új kategória lett, amit elkezdtünk használni. Egyébként jobb lábas vagyok, de goofy-ban hajtok. Tehát, amikor switch-ben állok a jobb lábam van a tail-en, ami jobblábasként egyes trükköknél könnyebbséget okozott. Emiatt némely switch trükk jobban ment.

Szerinted van minden trükkhöz egy megoldókulcs? Vagy nincsenek általános szabályok és mindenki maga kell, hogy kitalálja, hogy hogyan kell egy trükköt beadni?
Én inkább ilyen ráérzős típus vagyok. De ahogy öregszem, egyre többet gondolkodok. A trükkök tudományán többet agyalok manapság. De, ha nem érzem, akkor ráhagyom és mással próbálkozok.

Emlékszel még, hogy mivel hajtottál akkoriban?
7.5 széles Real lap, Venture függők, Spitfire .

Szerinted miért lett a popsicle forma olyan népszerű?
Úgy tűnik, hogy ez a legideálisabb forma a trükkökhöz.

Melyik a kedvenc saját videórészed? Vannak esetleg háttérsztorik hozzá?
Nincs kedvenc részem. Nem annyira foglalkoztam velük. Soha sem vettem őket túl komolyan. Voltak akik már akkor is nagyon fel akarták építeni a részüket. Én nem így közelítettem meg. Nem tulajdonítottam nekik akkora jelentőséget. Emiatt nem úgy tekintek rájuk, mint egy “alkotásra”, hanem inkább, mint amit természetszerűleg rögzítettünk egy adott helyen és időben. Jó volt filmre venni őket és látni az eredményt, de soha sem voltak listáim, hogy milyen trükköket szeretnék látni. Talán jobb lett volna a produktivitás szemszögéből. De nem vagyok egy videó termelő deszkás. Nekem éreznem kell és nem szeretem azt a féle önkorlátozó nyomásgyakorlást, hogy nekem mindenképpen létre kell hoznom valamit. Szeretem inkább élvezni azt, amit csinálok.

Nézzük a videó részeidet:

Real | The Real Video | 1993.

Ebben a részben sok a switch trükk. Salman inspirálta vagy a korszak adta?
Igen, Salman-nal deszkáztam és nekem is könnyen ment a switch és kizökkentett a sima lábas dolgokból.

NC Clothing | Montage | 1996.

Nem emlékszem, hogy ez a rész jött-e ki előbb vagy a 411-es rész, de számomra az összes közül ebben van a legtöbb koncepció.
Ha jól emlékszem ez volt előbb. Megtiszteltetés volt szerepelni benne. Tipikus San Jose videó volt, amiben benne kellett lennem, amiért hálás vagyok.

411 | issue #17 | 1996.
(19:13 – 23:20)

A trükköket tekintve ez volt a legtechnikásabb rész. És először beszélsz elég meggyőzően és lelkesedéssel arról, amiben hiszel.
Akkoriban már Teológiára jártam. Sokat deszkáztam a Long Beach-i arcokkal és Tuan (Nguyen) mindent videóra vett. Gyakran lógtam vele. De, hogy őszinte legyek sohasem voltam teljesen elégedett a deszkás részeimmel. Mindegyikben van valami, amit jobban is lehetett volna csinálni.

Real | Non-Fiction | 1997.

Nekem ez a rész egy “öröm” videó. Semmi nyomás, elvárás vagy koncepció. Mint, ahogy egy korábbi interjúban mondtad (1): “Inkább csak úgy deszkáztam és azt filmeztük, ahogy éppen az adott pillanatban éreztem.”
Így van, lejtőztünk és filmeztünk. Poén volt. Mickey Reyes házában töltöttem egy hetet és ezt a részt kb. egy hét alatt vettük fel.

Volt egy kiadatlan Venture videórészed is, amiről azt mondtad: “Végig be voltam szívva. Akkoriban rengeteg füvet szívtam.”(2) Erre azért volt szükség, hogy jobban deszkázz vagy csak úgy jött a társasággal, akikkel együtt hajtottál? Hogyan tetted le és miért?
Hozzátartozott az életmódunkhoz. Mindennapos volt a szívás akkortájt. Aztán találkoztam Jézussal, letettem a drogokat és az alkoholt. Nem kellettek már. Jézus szabadított meg! Egyébként ebben a részben van az első hardflip amit felvettünk. Ha jól emlékszem 1990 környékén. (vannak, akik NBD-nek tartják -szerk.)

Ezek voltak a részeid. Van hozzáfűzni valód?
Nagyon kedves időszak volt. Bárcsak, többet filmeztünk volna. Viszont büszke vagyok arra, hogy az első Real videóban beadtam egy hardflip-et és egy switch 360 flipet is.

Thrasher Magazine cover  | War with Satan – Barbee & Mandoli on Christianity | September 1994.

Ha jól tudom, erről a címlapról a megjelenés előtt már beszélt neked egy keresztény szolgáló. Hogyan lett abból az isteni sugallatból végül címlap? Bevont téged Phelps (Jake Phelps a Thrasher akkori főszerkeztője -szerk.) a folyamatokba, leszámítva az interjút?
Egyáltalán nem vont be. Amikor megláttam a címlapot bevillant az, amit korábban mondtak nekem, hogy nem a gördeszkázás, hanem az életmódom miatt fogok a címlapra kerülni. Pontosan ez történt. Meggyőződésem, hogy Isten szervezte így össze a dolgokat, hogy úgy legyen, mint amit előre megmondott.

Volt olyan konkrét pillanat, amire úgy emlékszel vissza, hogy az volt, amikor az életed megváltozott és új irányt vett?
Igen, 92 nyarán. A hálószobámban voltam, amikor Jézus beavatkozott az életembe és megtértem. Megvallottam Jézust uramnak, kértem, hogy bocsásson meg és a szívemet nyugalom töltötte be. Azon az estén megváltoztam. Utána mindenkinek, aki csak élt és mozgott elmondtam, hogy Jézus megmentett. Minden interjúban vagy lehetőséggel élve elmondtam Jézus üzenetét. Ezután az összes lap grafikám is a Real-nél Jézusról és az Evangéliumról szólt.

A hátteredet tekintve, vallásos családból származol?
Nem. A gyerekkorom sötét volt és tele ellentmondásokkal. Volt ott drog, alkohol, molesztálás, perverzió. Erről részletesen beszéltem Brian Sumner (szintén a 90-es évek pro gördeszkása -szerk.) podcast-jában (3). De Jézus megszabadított a szégyenteljes gyerekkorom fájdalmaitól is.

Voltak olyan gördeszkások is, akik az Isten keresésre ösztönöztek?
Salman Agah-nak volt benne része. Ő már korábban átadta a szívét Jézusnak, mint én. Már nem hisz úgy Jézusban, mint egykor, de mindenképpen nagy hatással volt a hitem kifejlődésére.

“Amikor először láttam Shawn Mandoli-t, miután börtönből szabadultam, egyből éreztem, hogy van bennünk valami közös. Most pedig együtt szolgálunk, mint pásztorok a The Sanctuary Church-ben. Meg akarjuk változtatni a világot Jézus szeretetével. Ő is annak a példája, hogy keresztényként milyen emberekké válunk, mellesleg még mindig nagyon jól deszkázik. Ennél nem is kellhet több.” Christian Hosoi szavai (4). Feltételezem, hogy találkoztál már azelőtt is Hosoi-val?
A 90-es években, amikor a Real-nél hajtottam, egyszer a Powell Skate Zone-ban deszkáztunk Santa Barbara-ban egy pro versenyen. Én ugyan még nem voltam pro és keresztény sem, de emlékszem, ahogy Hosoi-val szívunk a parkolóban. Ő nem emlékszik erre, de én igen.
Évekkel később Richard Mulder (szintén a 90-es évek pro deszkása -szerk.) esküvőjén találkoztam vele újra. Akkor szabadult a börtönből és nagyon egy hullámhosszon voltunk. Erről mesélt a Chromeball interjúban. Nem sokkal ezután Albuqerque-be, Új Mexikóba mentünk a Keresztény Gördeszkások Konferenciájára. Ott sokat dumáltunk és meghívott a gyülekezetbe, ahova jár, a The Sanctuary-be. Amikor legközelebb a városban jártam felkerestem és végül a lelkésze, Jay Haizlip (a 80-as években volt pro deszkás -szerk.) fel is vett a stábjába. Én is pásztorként kezdtem dolgozni 2009-ben és egészen 2020 januárjáig ott voltam. Ezt Christian hozta össze.

Mivel is foglalkozol tehát most?
Amíg a The Sanctuary Church-nél dolgoztam, addig két fő területért feleltem. Én voltam az adminisztratív vezető. Én foglalkoztam a gyülekezet összes ügyviteli jellegű feladatával. Könyvelő a végzettségem és elég sok tapasztalatom is van e téren, ami pont jól jött a munkámhoz. Emellett én lettem a Los Angeles-i fiókgyülekezet lelkésze. Jay Haizlip indította 2012-ben a Los Angeles-i közösséget, ami jóval kisebb volt, mint a nagy gyülekezet Orange County-ban. Egy idő után a könyvelői teendőim mellett egyszer csak úgy találtam magam, hogy lényegében én pásztorlom ezt a közösséget. 2019 októberében a főnököm és pásztorom, Jay Haizlip bejött hozzám az irodába és azt mondta: “Úgy érzem, hogy Isten azt mondja, hogy adjam nektek a Los Angeles-i gyülekezetet.” A feleségemmel imádkoztunk, hogy mi legyen és végül 2020. január 19-én átvettük és elindítottuk a Hopeland Church-öt. Tehát 2020 januárja óta én vagyok itt a lelkész. Minden tisztelet Jay pásztornak, hogy lényegében nekünk adta ezt a gyülekezetet. Nem tartozunk már szervezetileg a The Sanctuary-höz. A magunk közösségét indítottuk így el, ami egy felekezetközi gyülekezet. Kiléptünk hittel, kitaláltunk egy nevet, szűk három hónap alatt összeraktuk az adminisztratív részét és azóta ezt csináljuk a feleségemmel.

Mennyi volt annak az esélye, hogy a keresztény szolgálatba lépéshez gördeszkásokon keresztül vezet az út?
Hát igen, ez nem semmi, ha belegondol az ember. Egy gyülekezethez jártunk, hogy deszkázhassunk de előtte a parkolóban jól beszívtunk. (Brian Sumner podcast-jában beszél arról a keresztény gyülekezetről, ahol heti egy bibliaóráért “cserébe” lehetett használni a minifélcsövet. -szerk.) De rajtuk keresztül Isten megérintett és most egy gyülekezet pásztora vagyok. Isten tudja, mit hogyan tesz. Én pedig hálás vagyok, hogy akkor ott voltam. Szó szerint örökre megváltoztatta az életemet.

Éreztél valamilyen nyomást arra, hogy otthagyd a deszkás ipart vagy az élet alakult így természetes módon?
Nem éreztem nyomást. 1998 nyarán hagytam magam mögött a pro gördeszkázást. 23 éves voltam és még csak öt éve pro. Azért hagytam ott, mert a gördeszkázást, mint karrier opciót már nem tekintettem annyira értékesnek, mint azelőtt. Nem akartam, hogy az legyen a munkám. Nem akartam abbahagyni a deszkázást, de már nem abból akartam megélni. Más képességeimet szerettem volna fejleszteni, így végül diplomát szereztem Bibliai Tanulmányok-ból és Számvitelből. Rengeteget deszkáztam és részt vettem gördeszkás szolgálatokban azután is, hogy már nem pro-ként deszkáztam. Utazgattam az Államokban, Egyiptomban, Guatemala-ban, Németországban, Mexikóban. Mind a deszkázásról szólt de misszió jelleggel.

Nem bántad meg?
Olyan volt, hogy elgondolkoztam azon, hogy: “Mi lett volna, ha…?” „Hogyan alakult volna az életem?” De, hogy őszinte legyek, nem így élem az életemet. Minden úgy alakult, ahogy kellett. Az az elhívásom, hogy prédikáljak és gyülekezetet pásztoroljak. Nagyon szeretem a gördeszkázást és pont az iránta érzett szeretet miatt élvezem. És a mai napig ugyanúgy élvezem, mint kissrác koromban. Minden héten deszkázok, legalább egyszer deszkára állok valamelyik Los Angeles-i skateparkban. Az életem része. Pont nemrég küldött Jim Thiebaud (a Real Skateboards tulajdonosa -szerk.) egy pakkot tele lapokkal és kerekekkel. Köszönöm Jim!

Megjelent a hited reklámokban vagy deszka grafikákon is?
Sok grafikámon szerepelt Isten. A Real-nél, Jim és Jeff Klindt nagyon lazák voltak, a saját grafikáimat tervezhettem. Aztán a művészeti részleg megvalósította. Elég sok Krisztusról szóló grafikám volt, néhol bibliai utalásokkal: Dávid és Góliát, Jézus a kereszten, angyalok, a Tízparancsolat, láncok elszakítása (ami a bűnöket jelképezi), stb. Szóval igen, elég sok grafika szólt a hitemről.

“…amikor láttam Shawn nem mindennapi hozzáállását, hogy nem akar beállni a sorba…” Ezt Aaron Murray mondta (5) Segített, hogy nem másokhoz akartál igazodni?
Az a fajta gördeszkás kultúra, amiben San Jose környékén felnőttem “punk rock” jellegű volt. Ami azt jelentette, hogy a hozzáállásunk a dolgokhoz, az kb. úgy nézett ki, hogy: “Nem érdekel, ha nem szeretsz minket és még csak meg sem próbálunk tetszeni neked!” Ennek eredményeképpen nem is nagyon törtem magam, hogy megfeleljek bárkinek is. Amikor először találkoztam valakivel és az mondjuk még híres is volt, direkt nem törődtem vele. De még ha érdekelt is, bent tartottam, nem mutattam ki. (nevet) San Jose-ban szedtem fel gyerekkoromban ezt a mentalitást. Szerintem Aaron ezt vette le rólam, amikor először találkoztunk.

Meg tudtad tartani ezt a hozzáállást? Segít ma valamiben?
Úgy gondolom, hogy egyszerre jó és rossz is. Jó, mert ad egy fajta magabiztosságot abban, hogy ki vagyok és mit teszek. A magabiztosság sok esetben igen is hasznos. De a negatív oldala az, hogy könnyen lekezelővé válhat az ember másokkal szemben. Egy kívülálló azt mondhatja, hogy fenn hordom az orrom vagy egoista vagyok, mert ez lesz a meghatározó a viselkedésemben. Imádkozzatok értem, hogy ne így legyen (nevet).

A életkorodból vagy a pásztori tapasztalataidból kiindulva, mik szerinted az életkori kihívásai a tizenéves, a huszonéves, a harmincas vagy a negyvenes korosztálynak
Ami mindig is az emberiség kihívása volt: A bűn.

Ami mindig is az emberiség kihívása volt: A bűn.

Már beszéltünk erről fentebb, de most egy kicsit más szemszögből kérdezem: “Egyszerűen csak deszkázok és a pillanatnyi hangulatomat veszem filmre.” Szükségünk van egyáltalán tervekre az életben?
Igen, a tervezés jó. Spontánnak lenni, az is jó. Amikor gördeszkázok, szeretek inkább az árral úszni. Nekem ez egy “érzés”. A jelenlegi életkoromban is vannak még trükkök, amiket be szeretnék adni. Azon agyalok, hogy be fogom őket adni, de amikor kimegyek hajtani azokat a trükköket csinálom, amik jól esnek. Szeretek improvizálni deszkázás közben. Én egy ilyen rögtönző típusú deszkás vagyok és voltam is mindig. Amikor az anyagi dolgaimmal foglalkozok, viszont szeretek inkább tervezni. Pásztorként rengeteg tervem van a gyülekezetemmel. A családommal és a házasságommal is számos tervezési feladat jár főleg az időbeosztás terén. De a deszkázás nekem egy kreatív kifejezési mód. Egyféle gyógymód. Ahol beállok a flow-ba és létrehozok dolgokat az adott pillanatban. “Érezd a flow-t tesó!”

Könnyebb ma megosztani a hitedet egy olyan világban, ahol többé kevésbé mindenki, főleg a közösségi médiában, megoszthatja az ötleteit, a véleményét vagy, hogy miben hisz?
Én változatlanul ugyanazt képviselem. A mottóm az, hogy olyan életetet éljek, amely sugározza Isten Királyságát és elmondja a világnak, hogy Jézus a Megmentő. Légy bátor! Ne ragaszkodj a rosszhoz! Jézus mindent megér. Tedd le a dolgaidat elé és bízd rá a többit. Nem akarok máshol lenni, csak az Ő tökéletes akaratában.

„Ízig-vérig deszkás vagyok, aki a mai napig imád gördeszkázni.” Mondtad egy interjúban. (6). Az egyik Instagram sztoridban azt láttam, hogy az újévi fogadalmad 2023-ra az, hogy többet deszkázz. Milyen szerepet tölt be mostanság a gördeszka az életedben?
Változatlanul ízig-vérig deszkás vagyok. Hetente egyszer deszkázok. Egy gyülekezetet vezetek, házas vagyok és van három gyermekem, szóval elég elfoglalt vagyok. Viszont a gördeszkázás megmaradt az életem részeként. Ugyanannyira szeretek hajtani, mint kölyökkoromban. Ráadásul, ahogy idősödök egy edzéssel is felér. Szükségem van a mozgásra. Igyekszem, hogy ne legyek egy pocakos fater.

A családod is támogat ebben?
Igen, a feleségem is támogatja. Tudja, hogy oda vagyok a gördeszkáért és azzal is tisztában van, hogy jót tesz az egészségemnek. 100%-ig támogat. Mivel nagyon elfoglalt vagyok be kell terveznem, hogy mikor hajtok. A célom az, hogy minden héten kimenjek egy pár órára. Ebben igen következetes vagyok és így nem gátol a családi és lelkészi kötelezettségeimben sem.

Milyen ma a deszkás élet Los Angeles-ben? Jó pár világhírű szpot van a városban. Ezeken a helyszíneken is tudsz deszkázni?
Elég laza, bár nem vagyok benne annyira. Viszont minden héten LA-ben deszkázok. A gyülekezetünk Boyle Heights-ben van a 1st Street-en, ami nagyon közel van a belvároshoz. Ott van egy csomó ismert szpot, amik csak egy rövid sétára vannak tőlünk.

Ha ott van az ember, tényleg olyan különlegesnek tűnnek ezek a helyek? Mert, hogy a gördeszkázás történetében rengeteg videóban megjelentek.
Jó érzés körülöttük mozogni, bár én itt nőttem fel Kaliforniában és egész életemben az ismert helyszíneken deszkáztam.

Meg kell kérdeznem a véleményedet a gördeszkázás megjelenéséről az olimpián.
Szerintem összességében jó. Bár teljesen más, mint az a deszkás kultúra, amiben én nőttem fel. Nincs bennem erős ellenérzés, de én a 80-as, 90-es évekből jövök, amikor máshogy nézett ki a világ. Jó látni viszont, hogy milyen szinten deszkáznak ma a kölykök. Jó dolog jó deszkázást látni. A kultúra fejlődik, változik és átalakul, hogy jobb vagy rosszabb irányba-e, de változik, ha tetszik, ha nem. De egy dolog változatlan marad: Az érzés, ami akkor jön, amikor gördeszkára állhatok.

Hivatkozások:

(1)(2)(4)(5)(6) The Chrome Ball Incident | chrome ball interview #52: shawn mandoli

Thrasher Magazine | The San Jose article | 1993. februári szám 40-41 oldal

Thrasher Magazine | Cover | 1994. szeptemberi szám

Art Of Skateboarding | Skateboard graphics of Shawn Mandoli at Real

(3) Brian Sumner – Foolishness podcast | Shawn Mandoli – Abuse to Abundance

Jay Haizlip – The Sanctuary | https://www.youtube.com/@JayHaizlip

Hopeland Church | https://www.youtube.com/@hopelandchurch

Fotók: Tim Leighton-Boyce, Thrasher Magazine, The Chromeball Incident, Real Skateboards hirdetések, Art Of Skateboarding

Deli Home Skateshop