10:00 perc olvasás
01:01 perc videó
Még ha nem is sokat, de talán sokan hallottatok már a gördeszka-urbanizmusról. Arról a gondolatról, hogy hogyan lehetne a városokat, mint a gördeszkázás esszenciáit deszkázhatóvá tenni és kibékíteni a feleket a fiatalság, a fejlődés és a kellemesebb együttélés érdekében. A Solo-ban megjelent interjú (alig) szerkesztett változata.
Leo Valls az egyik mozgatórugója annak a változásnak, amely eredményeképpen a franciaországi Bordeaux deszkás-barát várossá változott, hosszú évek gördeszka-ellenessége után. Amit eddig elért, annak a Play projekt csak a kezdete volt. Van még a tarsolyban jó néhány dolog. Jelenleg 17 projekt fut, ebből kettő már meg is valósult. Úgyhogy éppen időszerű volt, hogy újra beszélgessünk.
Hogy halad a közös munka a várossal?
Az elmúlt évben felállítottunk egy ütemtervet azoknak a spotoknak a kezelésére, ahol korábban tilos volt gördeszkázni és egy kiállításon dolgoztunk, amely során deszkázható szobrokat helyeztünk el köztereken. A szobrokkal teszteltük tulajdonképpen, hogy mennyire fér meg egymással az, ha különböző módokon használják a lakók a várost, beleértve hivatalosan is a köztéri a deszkázást. Szerencsére nagy siker volt. Rengetegen jöttek Bordeaux-ba, hogy kipróbálják a szobrokat, és a DC csapat is megjelent, hogy dokumentumfilmet forgasson az eseményről, amit le is vetítettek egy helyi múzeumban. A következő lépés az volt, hogy beillesszük a gördeszkázást a városfejlesztési folyamatokba tehát, hogy egy hosszútávú tervet készítsünk a spot-okról… Átrajzoljuk egy kicsit a város deszkás térképét, hogy a város deszkás-barát legyen. Egy nagyívű terven dolgozunk a kollégámmal, Arnaud Dedieu-vel és a Dedication-nal, amely egy gördeszka urbanizmusra létrehozott ügynökség, hogy hogyan integráljuk a gördeszkát a város megvalósulandó városfejlesztési projektjeibe az elkövetkező hat évben. Találkoztunk a városi szolgáltatókkal, a választott tisztviselőkkel és építészekkel, hogy közösen áttanulmányozzuk, be tudjuk-e illeszteni a gördeszkát a soron következő beruházásokba. Voltak olyan esetek, amikor nem volt jó ötlet, de akadtak olyanok is, ahol nyilvánvaló volt, hogy mindenki számára előnyös, ha számításba vesszük az igényeinket. Ezekkel a tervekkel megpróbáltunk egy átfogó képet alkotni a város számára, hogy például átgondolt legyen az is, mi módon juthatnak el az emberek az egyik helyszínről a másikra a városon átgurulva, de figyelembe véve azt is, hogy a mindennapok szereplőivel ezek a közhasznú helyek hogyan lépnek kölcsönhatásba.
A Terrace Koenig volt az első ilyen?
Igen. És ez azért is érdekes eset, mert ott született a Bordeaux-i deszkázás. Találtam egy csomó archív felvételt a 70-es, 80-as évekből, amikor az emberek kivitték az íveiket, hogy ott deszkázzanak. A 90-es években a város telerakta skate-stopper-ekkel, de most újra deszkás-baráttá vált. Ezért is jelképes, ahogy újragondoltuk ezt a teret.
Úgy látom, hogy a szegélyeket fém élvédővel látták el.
Egy titkos receptet használtunk ezeken a szegélyeken, ami nagyon jól csúszik. Mint azok a piros slappy-s padkák Amerikában. Először homokszórták, megtisztították, az összes hiányzó burkolati elemet visszatették a talajra, ami most szintén nagyon sima lett. Kialakítottunk kisebb padkákat is betonból, de azok kicsit sérülékenyebbek. Kénytelenek leszünk fém élvédőket is használni majd. Ez a technológia utolsó lépése és hamarosan el is készül. Amint megnyílt a hely, a helyi deszkások azonnal ott teremtek, de más városokból is jöttek. Jó látni különösen az idősebb, régi arcokat, akik még a 70-es, 80-as években hajtottak ott, hogy most együtt deszkáznak a kisebb srácokkal, akik semmit sem tudnak a spot történetéről.
Mi a helyzet azokkal a helyszínekkel, ahova a padokat raktátok ki?
Azt javasoltuk a városnak, hogy szerezzen be 15 gránit padot. Hasonlóan, mint amit Gustav (Eden) csinált Malmö-ben. Ezeket a padokat elhelyeztük öt különböző köztéren városszerte, ahol tudtuk, hogy a gördeszkázás senkit sem zavar és ráadásul még fel is pezsdítheti a helyet. Például az egyik helyszín egy park elég jó talajjal de necces közbiztonsággal. Így, hogy sok deszkás jár oda, természetes módon javultak a dolgok. Különböző gránit padokat rendeltünk. A lángolt gránit elég nyers, hangos, amikor grind-olnak rajta, ezt a legsimább talajjal bíró helyre tettük. Aztán volt polírozott gránit, amit pedig durvább talajra raktunk. A legtöbb spot jól működik, csak egy helyet foglaltak el a hajléktalanok, ott egy kicsit gáz hajtani. Az a jó viszont a padokban, hogy ha egy helyszín nem működik, akkor fogjuk és átvisszük máshova. Szerintem az összes ilyen projekt sikere végeredményben a gördeszkásokon múlik. Ha jól viselkednek és tiszteletben tartják a többi városlakót is, miközben jól érzik magukat, akkor mindenki nyer.
Mik a visszajelzések eddig a politikusok és a Bordeaux-i polgárok részéről?
A politikusoknak tetszik, most már értik, hogy mennyire fontos Bordeaux számára a gördeszkázás. Különösen azóta, hogy kimutattuk, mennyire emeli a város imidzsét. A lakosok egy részének még mindig nem könnyű. Amikor felállítottuk a deszkázható szobrokat, egyesek azért vitáztak velünk, hogy tönkretesszük ezeket a műalkotásokat, holott azokat pont gördeszkázásra alkottuk meg. Még nagyon sok ismeretterjesztő munkára és tájékoztatásra van szükség. Szerintem sok lakót még mindig zavarja, amikor gördeszkásokat lát az említett gránit padokon, amik egyébként arra is valók, hogy leüljenek rájuk. Nem értik a koncepciót. De a megoldás mindig az, hogy beszélünk az emberekkel és jófejek maradunk. Volt néhány panasz, de ezeket az embereket egytől egyig felhívtam és elmeséltem nekik, hogy miről szól ez az egész és, hogyan illik bele a városi tervekbe. Elmondtam nekik, hogy tiszteletben tartjuk őket, de mindannyiunknak együtt kell élnünk úgy, hogy mindenki egyenrangúan használja a köztereket. A gördeszkázás nagyon fontos helyet tölt be az életünkben, része a város életének és ezt nekik is el kell fogadniuk. Nem könnyű mindig, de általában jó beszélgetni az emberekkel.
Érdekes, hogy vannak, akik nem értik azt, hogy egy tárgy több mindenre is használható, mint pl. egy pad: leülni rá és deszkázni rajta.
Pont ez a lényege ezeknek a köztéri elemeknek, hogy különböző felhasználók különféle módokon használják. De sok ember csak úgy tekint a városra, mint ahová csak dolgozni és fogyasztani jár. Támadásnak vélik ha mások, mint mi, szabadon használják a várost és jól érzik magukat. A gördeszkázás a szabadságunk kifejezésének egyik módja is, de egyeseknek ez túl agresszívnek tűnhet.
Sergio Cadare – FS 180 fakie nosegrind
Hogyan reagálnak a gördeszkások az új spot-okra? Örülnek? Vagy kritizálják, hogy épített spot-ok és nem „eredetiek”?
Nagyon szeretik őket! Örömteli volt látni, ahogy jöttek a deszkások és kifejezték a hálájukat. Minden jól megy. Én 100%-ig street deszkás vagyok és amikor megalkotunk egy közteret, mint pl. a Koenig-et, ügyelünk arra, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy skatepark, hanem mint egy normális köztér. Ott pedig a lehetőség, hogy íveket rakjunk be, vagy kisebb korlátokat, de nem akartunk. Csupán újra akartuk építeni azt a helyet úgy, ahogy volt. Amikor ott filmezel, street spot érzetét kell, hogy keltse.
Említetted korábban Malmö-t. Egyeztettetek más városokkal is?
Igen, több francia várossal is kapcsolatban állunk, hogy átadjuk, amit itt elértünk. Bordeaux most inkább olyan, mint egy laboratórium. Sokat beszéltem Gustav Eden-nel Malmöben és néhány emberrel Montreal-ból, akik a Peace Park projekten dolgoztak. Érdemes megmutatni a városvezetésnek, hogy máshol is működnek a dolgok.
Leo Valls – Nollie Backtail | Photo: Tom Dick
Leo Valls – Noseslide to crooked | Photo: Tom Dick
Szerinted mik azok a fontos lépések, amelyek a deszkázható városok felé visznek?
Először is lépj kapcsolatba a városvezetéssel. Legyél jó fej, képzeld magad az ő helyzetükbe és értsd meg a nézőpontjukat. Ők nem ismerik a kultúránkat, de el kell magyaráznod, hogy az együttműködésből profitálni fog a város. Ne úgy állj a dolgokhoz, mint egy gördeszkás, aki csak deszkázni akar. Készségesnek kell lenned a kompromisszumokra, hogy elfogadd vagy megértsd mások véleményét is. Aztán fontos, hogy ismerned kell a városodat, a deszkásokat a shop-okat, a helyi szervezeteket, össze kell jönnöd velük, és meg kell mutatnod kifelé, hogy egy erős közösséget képviselsz. Ha csak egyedül kalapolsz, nem lesz akkora súlyod. Végül állj készen, hogy sok munka lesz és viselkedj úgy, mint egy szakember.
Mennyi időbe tellett, hogy megvalósuljon a Play projekt?
Három évbe, onnantól, hogy először felvettük a kapcsolatot a városvezetéssel addig, amíg összeállítottunk egy kiállítást egy helyi múzeumban a gördeszkázás kulturális és művészeti aspektusairól. Meghívtuk a polgármestert, szerveztünk egy konferenciát, beszéltünk a helyi sajtóval és felvázoltunk néhány helyszínt. Aztán a Play projekt már adta magát és megkészítette az utat a már említett hatéves tervhez. Közben rájöttem, hogy azoknak, akik bepanaszolnak bennünket a városvezetésnél, nagy erejük van. Egy panaszkodónak nagyobb ereje van, mint száz másik embernek, aki jól érzi magát a köztereken. Észnél kell lenni. Egy alkalommal egy Koenig tér melletti irodából érkezett bejelentés, hogy hangos a deszkázás. Erre megoldást kellett találnunk. Beszéltem Gustavval és ő is arról számolt be, hogy szinte az összes projekt kezdeti szakaszában voltak panaszok. Gustav azt javasolta, hogy: „Győzd meg őket kedvességgel. Csak legyél jó fej. Próbáld őket megérteni.” És szerintem igaza van.
Leo Valls – Switch Backtail | Photo: David Manaud
Gondolom főleg erről szól, amit csinálsz: beszélsz a deszkásokkal, a lakókkal és a politikusokkal és megpróbálod kihozni mindenki számára a legjobbat.
Eleinte rendkívül nehéz volt megértetni a deszkásokkal, hogy fogadják el a tényt, nem megy minden egyszerre, lépésről lépésre haladunk, egyik spot a másik után. De ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy helyszínen évente több, mint 1000 feljelentés született, nyilvánvaló, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni, hogy megoldás szülessen. Legtöbbször a városnak csak azért van baja a gördeszkásokkal, mert nem beszélnek egymással. Nincs kivel beszélniük és így maguktól nem értik meg azt, hogy milyen hatással vagyunk a város életére, milyen sokat tudnánk hozzátenni, hogy a városról jó kép alakuljon ki. Meg kell mutatni a magazinjainkat, a filmeinket, be kell mutatni, hogy jótékony hatással vagyunk a kissrácokra, hogy nem terheljük a környezetet, ha deszkára állunk ahelyett, hogy autóba ülnénk.
Igen. Remek dolog, amit Bordeaux-ban csináltok és reméljük, hogy egyre több projektről hallunk majd a világ minden tájáról.
Én is ezt remélem és azt is, hogy más városoknak is tudunk segíteni, bár nincs végső győzelem. Két hónappal ezelőtt új polgármester került Bordeaux élére, így a régi csapatnak annyi, akikkel dolgoztunk. Meg kell ismernünk az új döntéshozókat. Szerencsére zöldpártiak, ami akár a mi malmunkra is hajthatja a vizet, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. De abban reménykedek, hogy Bordeaux pozitív példája maradhat annak, hogy a gördeszkázást be lehet illeszteni a városfejlesztési tervekbe. Nem csak elkerített skateparkok építésével, hanem a gördeszkázás belső lényegének a street deszkázásnak a megértésével, elfogadásával és integrálásával.
Leo Valls – Noseslide Push | Photo: David Manaud
-.—.-
Az interjúban többször is említett PLAY Projekt teasere:
